A magzat sérthetetlenségének feladásáról csak nagyon kivételes helyzetben lehet beszélni, és csak akkor, ha az érintettek már minden más lehetőséget kimerítettek. A zsinat szeretné mindenkivel megértetni, hogy a magzatelhajtás bűn, amely súlyos fájdalmat és szenvedést okoz minden érintettnek: orvosnak, a családnak, az egész rokonságnak, a nemzetnek, a keresztyén gyülekezetnek, de elsősorban és legfőképpen az édesanyának. 

Ugyanakkor a terhesség-megszakítást summásan gyilkosságnak nevezni nemcsak jogilag, de keresztyén etikai szempontból is túlzás. Hiszen ha bibliai alapon elfogadjuk azt, hogy Isten az élet érdekében az élet feláldozását is kérheti, akkor a terhesség művi megszakítását bizonyos, az alábbiakban felsorolt esetekben orvosi véleményezés alapján indokoltnak tartjuk:  

* ha a terhesség további fenntartásával az édesanya élete veszélyben van
* ha a terhesség fenntartásától vagy a szüléstől az anya szellemi-lelki összeomlása várható
* ha a születendő gyermek nagy valószínűséggel fogyatékos lesz
* ha a terhesség nemi erőszak következménye, kivéve, ha az édesanya vállalja gyermekét
* ha a leendő édesanya kiskorú.

Hangsúlyozzuk, hogy a fenti öt esetben csak a bűnbánat feltétele alatt fogadhatjuk el a terhességmegszakítást. 

Bármilyen áldozattal jár is mindegyik felsorolt esetben a születendő élet melletti döntés, az édesanyát mind a vállalásért, mind a nem vállalásért hozott személyes áldozata miatt tisztelet illeti meg. 

Az egyház kötelessége, hogy a fenti határhelyzetekben lelki gondozóként álljon az édesanya mellé, egészséges és befogadó közösségként vegye körül az érintett nőket és házaspárokat.

A Romániai Református Egyház Zsinatának bioetikai kérdésekkel kapcsolatos tanítása 
(összefoglalás)