Bari úgy tapasztalta az iskolában, hogy a kedvesség is a gyengeség jele, ezért morcos lett. Szülei nem értették a változásokat, orvoshoz fordultak, babusgatták, de eredménytelenül.
Időközben az iskolában is bonyolódtak a dolgok: Bari sokat ugrabugrált a szünetekben, ahol többen voltak, lökdösődött. A házi feladatokat ugyan elkészítette, de az érdeklődő kisdiák most kedvetlen volt, csak arra figyelt, hogy felkeltse az eddigi vezérek, a fekete bárányok figyelmét.
Most nem voltak sem barátai, sem ellenségei, mindenki távolról figyelte, mivé alakul. Már rég nem volt a tanító néni kedvence, nem is szidták, nem is dicsérték. Akik őt jó kisbáránykaként szerették, elpártoltak tőle, nem lévén kiemelkedő eredményei, átnéztek felette. A rosszak nem fogadták be maguk közé, hiszen nem tett semmi kiemelkedően rosszat. Szülei kissé csalódottan ugyan, de elfogadták olyannak, amilyenné vált.
Mindenki egyre gyakrabban emlegette Bodros Barkát, aki ugyanolyan ügyes volt a bégetésben, mint a bakugrásban, és így begyűjtött az iskolában minden babért. Őt senki sem bántotta, mert zsenge fűpogácsát osztogatott szünetben, kölcsönadta a házi feladatot, de ha nem volt felnőtt a közelben, élethűen utánozta a tanító nénit, és megrugdosta a kisebbeket.
Egy szép napon új tanci érkezett az osztályba, fiatal, kedves, mindenkihez volt pár jó szava. A barikák azt suttogták, hogy a régi tanító néni könyvet írt a nevelésről, és máshová ment dolgozni.
Az első napokban Bari férfiasan ellenállt Terka tanító néni kedves mosolyának, de kezdte egyre rosszabbul érezni magát a bőrében. Minden összekavarodott benne. Látta, hogyan lehet a rossz néha jó, de mennyire rossz sokszor az, akit jónak hisznek. Ő sem volt már az a hófehér kisbárány, mint valamikor, de nem tudott igazán rosszá válni. Valójában mindig sajnálta azokat, akiket bántott, és ellenszenvet érzett a gőgösek, fölényesek és durvák iránt.
Másnap odament a tanító nénihez, és csak ennyit mondott: ,,Nem akarok többé rossz lenni!" A tanci megsimogatta: „A jókat nehezebben vesszük észre, mint a rosszakat. Azt hisszük, hogy könnyű a jóknak, hisz ők annak születtek, pedig sokszor nehéz jónak maradni."
Bari megnyugodott, hiszen végre őt is megértette valaki. Ettől kezdve néha komoly volt, néha mosolygott, segített, de csak annak, aki nem fenyegette vagy nem hízelgett, a feladatát elvégezte, de nem a mások dicséretéért. Kezdett felnőtté válni.
