Demeter J. Ildikó
Érdemleges vita és módosítások nélkül, de annál nagyobb zajjal, sok személyeskedéssel fogadta el az idei költségvetést a parlament. Megszokhattuk már, hogy az ország legfelsőbb intézményében útszéli hangnemben, civakodva, ripacskodva tárgyalják a legfontosabb ügyeket is, mégis mindig kiábrándító ezzel szembesülni. 1753 óta, a természettudományos munkásságáért grófi címmel kitüntetett Georges-Louis Leclerc de Buffon akadémiai székfoglalójából tudjuk, hogy „a stílus maga az ember”, és a román törvényhozás tagjainak igen nagy hányada állít ki rendszeresen rossz bizonyítványt a modoráról, azaz magáról. Még az „európai elkötelezettségű” pártok tagjai is. Elhihető erről a társaságról, hogy jó törvényeket hoz?
A jelenlegi kormányfő, Florin Cîțu nem győzi hangsúlyozni, hogy az idei költségvetéssel már kezdik helyreállítani az előző, szociáldemokrata kormányzás által megbontott egyensúlyt, a beruházásokra összpontosítanak és az adminisztrációs reformot „erőltetik”. Megszorításokról szó sincs, a kiadások magasabbak, mint tavaly, senkitől nem vesznek el pénzt. Hát ez nem egészen így van, az egyetemisták már nem utazhatnak ingyen, és a közalkalmazottak sem kapnak üdülőjegyet. És van még néhány kényes kérdés a befagyasztott bérek, nyugdíjak és gyermekpénz mellett, például a bérpótlékoké, amelyeknek előbb hadat üzentek, aztán visszakoztak, hogy majd jövőre. Akkorra ígérik az új bér- és nyugdíjtörvényt is. De vajon mennyire gondolják komolyan? A bérpótlékokon a 2020-as költségvetés kidolgozásakor is fennakadt az NLP és az USR-PLUS – aztán túltették magukat rajta, hogy most megint csak szembesüljenek a szőnyeg alá sepert szeméttel. Az adminisztráció reformjáról is sokat hallottunk már, de eddig mindössze két fölösleges intézményt szüntettek meg (a regionális építkezési felügyelőségeket Cseke Attila fejlesztési miniszter jóvoltából, Ion Iliescu volt államfő „forradalmi” intézetét pedig mondhatni bosszúból, mert az Emil Constantinescu által vezetett, hasonlóan semmittevő és pénzfaló levantei kutatóközpont megmaradt), leépítések helyett pedig alkalmaznak a közszférában. Hogyan és kiket, láthattuk a vízügynél. És nem ez a kivétel.
De a beruházásokat illetően még van remény, gondolhatjuk. Csakhogy az év első negyede már elúszott, mert az önkormányzatoknak jó esetben március végén lesz költségvetésük, addig meg van kötve a kezük. És ha tavasszal kezdődhetnek a hivatalos eljárások, ősz lesz, mire az első kapavágásra sor kerül. A költségvetés késése egyébként nem újdonság, tavaly januárban, tavalyelőtt márciusban fogadta el a parlament, de olyan is volt (a kilencvenes években, nem egyszer), hogy áprilisben. Az idei csúszás egyértelműen a tavaly decemberi parlamenti választások rovására írható: mire az új kormánykoalíció megalakult és a tárcavezetők összeegyeztették az igényeiket a lehetőségekkel, két hónap elszaladt. Íme egy megoldandó feladat: hat-nyolc héttel előbbre hozni a következő választást, hogy ez négyévenként ne ismétlődjön meg. És az elegáns, tartalmas, érvelő vitastílus felé is tenni kellene néhány lépést „a jól végzett munka országában”, a „művelt Romániában”.
