Kissé télbe csavarodott a hétvégi, tavaszt idéző és nőnapra hangoló kézműves- és termékvásár Sepsiszentgyörgy főterén, a szokásos havi szemle azonban havazásban, napsütésben továbbra is sokak számára vonzó. Ezúttal az ízletes, eredeti harapnivalók, igényes kézműves termékek mellett színes tavaszi virágok sokasága is csábított a forgatagba.
A szombati havazás nem igazán kedvezett a vásárban portékáikat kínáló termelőknek, a déli harangszó idején csak kevesen sétáltak a Korzón felállított asztalok között, vásárolni is gyorsabban lehetett, a vasárnapi verőfényes napsütésben azonban már nagyon sokan megfordultak a téren, egy-egy friss kürtőskalácsért, lángosért már hosszú perceket kellett türelmesen várakozni.
Az Erzsébet park irányából érkezőket virágillat és színpompa fogadta, a tavasz hírnökeit – nárciszokat, jácintokat, primulákat, tulipánokat és fürtös gyöngyikéket – csinos csomagolásban kínálták a sétány két oldalán a termelők. Panaszra nem lehetett okuk, gyakran jöttek szembe a téren egyszerre többcserépnyi virággal a vásárlók. Az is szerencsével járt, aki nem csupán virággal szeretett volna kedveskedni a hölgyeknek, a kosárfonó legszebb darabjait ajánlotta egy fiatalembernek, a közeli asztalokon pedig sokan válogattak gyöngyfűzők, ékszerkészítők türelmét és kreativitását dicsérő darabokat, s aki éppen nem talált kedvére valót, az megállapodott: rendelésre is elkészül a kívánt színű gyöngysor a hozzá illő fülbevalóval.
Egy román házaspárral együtt fürkésszük a natúr kozmetikumokat, szappanokat, próbáljuk eldönteni leírás és illat alapján, melyik a legjobb – nehéz dolgunk van, ők végül többfélét vásárolnak ajándékba, én a narancsos-körömvirágos szappan mellett döntök. A nyujtódi sajtok előtt is együtt állunk sorba, a termelő jó házigazda módjára készségesen kínál és mesél az érdeklődőknek érlelt és ízesített, gyúrt sajtokról, falatnyi csokrocskákról, így innen sem távozunk üres kézzel. A Hargita megyéből rendszeresen Sepsiszentgyörgyre látogató, házias húskészítményeket kínáló asztalon vasárnap délre már megfogyatkozott az egyébként igen bőséges kínálat, ízletes termékeikért – időjárástól függetlenül – minden alkalommal sokan eljönnek a havi vásárba. Nehéz ellenállni a napsütésben ragyogó méznek is, a termelő, akinek többéves múltja van a szakmában, gyermekeknek kínálja ízesített és natúr termékeit, végül utóbbi győz, macis tárolóba csomagolva viszik el az édes nedűt. Néhány asztallal odébb könyveket ajánlanak a kereskedők, van, aki gyerekeknek valót keres, más a regényeket forgatja, néhányan belelapoznak a konyhai jegyzetek számára készült csinos kis füzetbe – portéka és ára itt is gazdát cserélt. Közben hamisítatlan érzés kerít hatalmába, a vasárnapi napsütötte forgatagban sétálva úgy tűnt, ismét feléledt a város, s virágok, színek, illatok között sikerült néhány röpke percre megfeledkezni a mindennapjainkat immár egy éve felülíró járványról.
