Amíg nem voltak ránk szorulva, addig a liberálisok védték bőszen a hazát az eladástól (Iohannisszal az élen), de most azt gondolhattuk, hogy már véget ér az árulózás. Aztán bebizonyosodott, hogy van ám itt még a keblekben hazafiság, harci kedv és bátorság megvédeni az országot a magyaroktól. Érdekes, hogy pontosan a liberálisok (akikről azt hittük, velük szent a béke) mondták, hogy nem nyelik le a békét, illetve a békát, azt, hogy magyar kormánymegbízottja legyen Kolozs megyének. Az Erdély újbóli elvesztése miatt búsulók siratókórusa azóta vonít, amióta liberális pártjuk főnökei egyezségre jutottak a kormánybiztosok kinevezéséről a magyarokkal. És hiába sírt, rítt, bőgött, fenyegetőzött a tanácselnök, Alin Tișe és a multikulti polgármester, Emil Boc, a magyarok szilárdan kitartottak Tasnádi István Szilárd mellett, akit ki is neveztek. Ezzel állítólag pofán vágták az ottani liberálisokat és a Kolozs megyeieket, mert nekik járt volna a babarongy. De majd fejre is állhat az új prefektus, az említett hazafiak úgyis harcolni fognak a megye lakóiért (biztosan a magyar lakosokért is), és megvédik a polgárok, sőt, egész Erdély lakóinak érdekeit. (Nem egészen érthető, hogy miért és kitől, mitől, de meg.) Kijelentették azt is, hogy nem fogják tűrni a román nemzeti jelképekkel szembeni tiszteletlenséget. Tasnádi már biztosan készíti a nyelet Magyarország zászlójának, amelyet ki fog tűzni a perfektúrára. A hős tanácselnök azzal is fenyegetőzött, hogy a kinevezés magyarellenes megnyilvánuláshoz vezethet. Majd ő személyesen intézkedik ilyen irányban, most épp fontolgatja a megyei tanács magyar alelnökének leváltását. Így van ez, ha a magyarok ragaszkodnak a másik két kormánypárttal kötött egyezséghez mert akkor saját maguk alatt vágják a fát, és kiprovokálják a magyarellenes megnyilvánulásokat, amiről a románok egyáltalán nem tehetnek.

Az internetes hírújság, az ActiveNews már közzé is tette az árulás térképét, amelyen világosan látszik, ahogy a románok átadták az ellenségnek egész Erdélyt és annak szívét, Kolozsvárt is. Ráadásul még az a veszély is fenyegeti a hazafiakat, hogy nép ügyvédje Eckstein Kovács Péter lehet, mert azt a funkciót is követeli az RMDSZ. Mi lesz? – sírnak az igazi hazafiak, hisz Erdélyben máris több magyar polgármester és tanácstag van, mint 2016-ban. És a marosvásárhelyi, magát függetlennek hazudó magyar polgármester azt kiabálta, miután nyert, hogy: visszaszereztük Marosvásárhelyt! A honvédők, valószínű, attól félnek, hogy ha ez így megy tovább, még az a szörnyűség is megtörténhet, hogy Kolozsvár 50 százalékban magyar lakosságú lesz, mint 1955-ben.

Az ellenzéki szociáldemokraták sem maradhattak ki az ugató kórusból, és egyik képviselőjük, Radu Cristescu is vicsorított Facebook-bejegyzésében (a költségvetési vita kapcsán): „Az RMDSZ-es horda vezérei, úgy viselkednek, mint Attila hunjainak leszármazottai, akik nem törődnek azzal, hogy ártatlan embereken gázolnak át.” Vigasztaló az, hogy mégis úgy találja: a magyarok túlnyomó többsége rendes ember. (Vajon miként azonosítja a rendeseket?) A végén felszólítja őket: „Szégyelljék magukat az öltönyös hunok és a telhetetlen grófok.”

Azért, hogy az RMDSZ elkerülje a kolozsvárihoz hasonló prefektuscirkuszt, a román pártokba kellene bejuttatnia embereit, például az AUR-ba, és akkor, lehet, nem lenne semmi probléma. Ha Erdélyben valóban (ahogy Tișe és Boc úr megjósolta) magyarellenes megnyilvánulások történnének (az ő vezetésükkel), akkor az égvilágon senki nem állna melléjük. Mivel mindenki olyan nemű, nemzetiségű vagy fajtájú, amilyennek vallja magát, legjobb lenne, ha például magukat feketének (esetleg transzneműnek) valló egyéneket neveznének meg a magyarok kormánybiztosjelöltként. Ha netán azokat támadnák a hazafiak, akkor számtalan civil szervezet állna melléjük idehaza és külföldön is. Amerikában a Számít a Fekete Élet (BLM) mozgalom is harcba lendülne, hogy megvédje például Kolozs megye „fekete” prefektusát. És akkor majd ő nyugodtan kitűzhetné a szivárványszínű zászlót a prefektúrára, és azt senki nem merné felgyújtani, és levételét sem követelnék.