Farkas Réka
Rendkívül elégedett a járványhelyzet kezelésével, az oltások ütemével a kormány és az őt támogató média. Míg Európa egy része már a harmadik hullám pusztítását nyögi, nálunk hivatalosan alig emelkedik az újonnan azonosított fertőzöttek száma, és bár mindenütt panaszkodnak, hogy kevés az unió által beszerzett oltóanyag, az orosz és kínai vakcina felé kacsingatnak, Romániában csak a sikerről és elégedettségről szól a propaganda.
Az egyszerű ember pedig kapkodja a fejét, nem tudja, kinek, mit hihet el. Mert a valóság kicsit másképp fest, mint azt sulykolják. Beoltatná magát (már aki jogosult az első vagy második csoportból), de legfeljebb 30 kilométernyire talál üres helyet a következő hetekben, és mintha környezetében is szaporodnának ismét a betegek, újra egyre több szomszédról, barátról, ismerősről hallja, hogy megfertőződött.
Hamarosan rengeteg oltás érkezik – szajkózzák az ország vezetői, ám a több millió vakcina mindig a következő hónapoktól várható, a jelent valahogy folyamatosan a hiány jellemzi. Pontosabban nem is annyira a hiány, mint a furcsa elosztás. Háromszéken például Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen január vége óta nincs hely, az időközben megnyitott kovásznai, baróti és bodzafordulói oltóközpontok mindenikében több mint ezer oltás vár gazdára, alig akad jelentkező. Van, aki rászánja magát és utazik, mások várakoznak és értetlenül figyelik, miért nem lehet újabb központokat nyitni a megyeszékhelyen vagy a céhes városban. A megyei közegészségügyi igazgatóság Bukarestre mutogat, ott osztják szét a vakcinákat, ám arra senki nem tud válaszolni, hogy jelezték-e legalább a rendellenességeket. Csodálkozhatnak aztán, ha az amúgy is sok megválaszolatlan kérdéssel megbirkózni próbáló polgárok oltáskedve egyre csappan.
Nem növeli a bizalmat az sem, ahogy a bukaresti hatóságok ködösítenek, titkolóznak. Hónapok óta ott a kérdőjel a koronavírustesztek számának kapcsán, vannak megyék, ahol sok tesztet végeznek, máshol alig, a sokat tesztelők jutalma pedig nem dicséret, hanem a teljes lezárás. Amikor az egészségügyi miniszter nyilvánosságra hozza a pontos és valóban meghökkentő adatokat, a miniszterelnök ráküldi ellenőrző testületét, mondván, Vlad Voiculescu nem rendelkezett bizonyos hatóságok engedélyével, hogy ezt tegye. Homály fedi ama hatóságokat, de mindenki a titkosszolgálatok felé mutogat. Hogyan bízzanak hát az emberek a hivatalosan közölt adatokban, ha azok csak akkor kerülhetnek a közvélemény elé, ha átmentek a SRI vagy a STS szűrőjén? Egyértelműnek tűnik a manipuláció, csak olyan információkhoz férhetünk hozzá, melyek azt tükrözik, a kormány ura a helyzetnek, zseniális közreműködésével hamarosan magunk mögött tudhatjuk a járványt.
A valóság ideig-óráig kozmetikázható, de az emberek általában inkább hisznek saját szemüknek, tapasztalatuknak, mint a kormánynak. A vírust pedig nem nagyon érdekli, hogy miként próbál a nemrég felkent új kormány a jófiú szerepében tetszelegni.
