A szolgálat a sajtó jelzései nyomán nyújtott be petíciót a szaktárcához, melyben rámutatnak, hogy az oltáskampány időseket érintő szakaszában az a korosztály került sorra, amelynek tagjai közül legtöbben önhibájukon kívül nem vagy csak gyengén beszélik a román nyelvet.

A szervezet felhívja a minisztérium figyelmét, hogy a hatályban lévő jogszabályok értelmében a páciens jogai között szerepel, hogy az információkat tisztelettel és érthetően hozzák a tudomására, és amennyiben nem ismeri a román nyelvet, a tájékoztatást anyanyelvén vagy egy olyan nyelven kell közölni vele, amelyet ismer.

A minisztérium szakosztálya február 26-án iktatott válaszában arról tájékoztatja Benkő Erikát és a szolgálatot, hogy helytállóak a törvényes kötelezettségre tett észrevételeik, ebből kifolyólag utasították a megyei közegészségügyi igazgatóságokat, hogy egy helyzetfelmérést követően biztosítsák a helyi kisebbség nyelvén kiállított, az oltásra jogosult személy egészségügyi állapotának felmérésére szolgáló kérdőíveket az oltóközpontokban.

Benkő Erika a Facebook-oldalán is nyilvánosságra hozta a választ, hozzátéve: örömére szolgál, hogy pozitívan viszonyultak a megkereséséhez, és reményét fejezte ki: a jó példa ragadós alapon „más központi intézmények, hivatalok is hasonló nyitottsággal viszonyulnak a nyelvi jogokhoz az elkövetkezőkben”.

Sürgetik, amennyire lehet

Lapunk megkeresésére Benkő Erika kifejtette: a minisztériumi válaszban azért szerepel, hogy helyzetfelmérésnek kell megelőznie az anyanyelvű kérdőívek bevezetését, mert petíciójukban nemcsak a székelyföldi megyék esetében kérték a törvény által garantált jog biztosítását, hanem mindenhol, ahol számottevő magyar közösség él. Ezért több megyében is tisztázni kell, hány településen tevődik fel egyáltalán, hogy szükség van ilyen nyomtatványokra.

Az igazgató ugyanakkor elmondta, a szaktárcától kapott válasz nem jelenti azt, hogy részükről befejezettnek tekintik a kérdést, a minisztériumi átirat viszont egy eszköz, amely segítségével „házalni” tudnak az illetékes helyi állami intézményeknél. Annak érdekében, hogy minél gyorsabban eredménye is legyen a kezdeményezésnek, tegnap egy levelet fogalmazott meg, melyet minden megyei közegészségügyi igazgatóságnak eljuttatnak, arra kérve az intézmények illetékeseit, hogy lehetőleg minél hamarabb végezzék el a helyzetfelmérést, illetve oldják meg, ahol indokolt, hogy az oltáskor kitöltendő formanyomtatványok magyar nyelven is rendelkezésre álljanak az oltásközpontokban. A levélbe azt a felkérést is belefoglalta, hogy az igazgatóságok közöljék a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálattal, mely dátumtól elérhető a nyomtatvány magyar változata is.

Kérdésünkre, hogy szerinte mi lenne az elfogadható határidő, Benkő Erika kifejtette: nem tudja megítélni, mennyi időbe telik az egész folyamat, amire a minisztérium az igazgatóságokat utasította, de ennek minél hamarabb meg kell történnie, hiszen az oltáskampány dübörög, és nagyon fontos, hogy az érintettek az anyanyelvükön kapják meg az információkat, illetve a formanyomtatvány tartalmát is minél pontosabban megértsék. Benkő Erika szerint a dokumentumnak románul „borzalmas” a nyelvezete, ami külön kihívás elé állítja a más anyanyelvűeket.

A diszkriminatív tájékoztatást sem hagyják

Az országos oltáskampánnyal kapcsolatos tájékoztató anyagok egynyelvűsége okán indított kezdeményezésük kapcsán Benkő Erika elmondta: a központi hatóságok ugyan „átdobták a döglött macskát a helyiek kertjébe”, áthárítva a felelősséget a tájékoztató anyagok magyar nyelven történő biztosításáról, a maga részéről viszont nem hagyta annyiban. Ezért a következő lépés az ebben a kérdésben felelős helyi hatóságok megkeresése lesz. Mint más esetekben, most is tisztességesen végigjárják az összes lépcsőfokot, amit kell, vagy előírnak, jeleznek a hatóságok. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha elég kitartóak, a „nyakukra járnak” sorozatosan, akkor előbb-utóbb engednek, és el lehet érni, hogy a nyelvi jogok ne csak papíron létezzenek, hanem minél szélesebb körben lehessen alkalmazni azokat a gyakorlatban. A céljuk – és nem csak ebben az esetben –, hogy egy általánosan alkalmazott szabályt sikerüljön elfogadottá tenni, és az ilyen esetekben az anyanyelven történő tájékoztatás ne azon múljon, hogy egyik vagy másik önkormányzat felvállalja-e, hanem egységes, egyértelmű legyen a követendő eljárás.