A veszélyhelyzetet meghosszabbítják, de az ország lezárását nem tervezik – jelentette ki Klaus Iohannis államfő, és ezt Florin Cîțu kormányfő is megerősítette. Nyilatkozataikkal elsősorban az ortodox húsvétra készülődőket próbálták megnyugtatni, ámde egyúttal azt is megtudtuk, amiről hónapok óta hasonló egyetértésben, következetesen hallgatnak: hogy a járvány adatait szigorú ellenőrzés alatt tartják.
Nem magát a járványt, mert azt látjuk, hogy a kórházak és különösen az intenzív osztályok megint felteltek koronavírusos betegekkel, noha feleannyi új fertőzést sem jelentenek naponta, mint tavaly novemberben, a második hullám csúcsán. A harmadik hullámot a hazai szakértők március végére, április elejére várták, de már benne vagyunk, és azt sem tudjuk, mennyire mélyen, hiszen kettős mérce méri ez is: így élhetnek a keveset tesztelő megyék lakói szabadabban, a többet tesztelőké pedig korlátok között, esetleg éppen karanténban. És ez a visszásság központi szinten csak Vlad Voiculescu egészségügyi minisztert foglalkoztatja, kollégáit (az oltási kampányt irányító katonaorvost, Lucian Bode belügyminisztert és magát a kormányfőt is) inkább az zavarja, hogy miért került nyilvánosságra, amiről amúgy széltében-hosszában beszéltek már. A lakosságot pedig az nyugtalanítja, hogy senki nem tesz semmit az egyenlőtlenségek ellen, mert az egyértelmű, hogy így nem lehet a járványt megfékezni.
Az lenne tisztességes hozzáállás a hatóságok részéről, ha mindenütt lakosságarányosan tesztelnének, és ezrelékben közölnék ezt is, ahogy a fertőzöttséget: ekkor lenne valós képünk a helyzetről. Tavaly, a járvány kitörésekor még a laboratóriumok, anyagok és szakemberek hiányára hivatkoztak, ősszel választási megfontolásokból kozmetikázták a statisztikákat (ezért változtattak folyton a számítási módokon is), most azonban semmiféle mentség nem fogadható el. Becsapni sem sikerül már senkit, sem a papíron zöld zónákkal, sem azzal, hogy nem lesz általános lezárás. Temesvár és négy szomszédos község már vesztegzár alatt van, és ez nem csupán azt jelenti, hogy kijárási nyilatkozat nélkül nem lehet utcára menni, hanem azt is, hogy a gyermekek nem járhatnak iskolába (a végzősök sem), a cégek tucatjával mennek csődbe, a krónikus betegek megint nehezen jutnak szakorvoshoz, ellátáshoz, ismét elszigetelődik mindenki, és megpróbál túlélni. Az érintettek számára nem vigasz, hogy vannak zöld megyék is, ahol könnyebb élni. De milyen áron?
Kiutat nem kínál senki, nincs tömeges tesztelés, az oltás nem halad a kellő ütemben – talán mert e téren is sikerült kiskapukat, külön vonalakat nyitni, ahol a kevésbé veszélyeztetettek rövidített úton megszerezhetik a védettséget, miközben sok idős beteg jámborul vár sorára –, és a konkrét, azonnali gondok megoldása helyett az államfő és a miniszterelnök zavartalan húsvétot ígér (mintha tudnák, hogy mi lesz hetek múlva), illetve azzal traktálja a népet, hogy majd az uniós pénzekből mennyit fognak befektetni az egészségügybe. Ezt már sokszor hallottuk, ezért élünk a gyanúval, hogy annyi a valóságfedezete, mint a Vrancea megyei koronavírus-jelentésnek.