Ha felteszem a kérdést: Miért nyújtjuk át a Háromszék szerkesztőségének a 2021-es Gábor Áron-díjat, a választ könnyű megadni, hiszen nem kell egyebet tennünk, csak a díj 2008-as kiírását idéznünk: A Székelyföld területi autonómiájának megvalósításáért kifejtett áldozatos munkája elismerésére. Amikor Izsák Balázsnak, az SZNT elnökének a vonatkozó javaslata elhangzott, s az Állandó Bizottság tagjait is megkérdezte, egyetértenek-e a díjazásra jelölttel, már akkor szinte önkéntelenül jött a válasz.
Elfogultság nélkül állapíthatjuk meg: egyetlen romániai vagy székelyföldi lap sem küzd olyan szinten s folyamatosan ügyünkért, megmaradásunkért, közösségi jogainkért – vagy bár tájékoztat ama küzdelemről –, mint épp a Háromszék. Már elődje, a Megyei Tükör ugyanezt tette az akkori idők lehetősége, sőt, ama lehetőség állandó feszegetésével, annak a túllépése folyamatos megkísérlésével, kiváló újságíró gárdájával, Farkas Árpáddal, Magyari Lajossal, Csíki Lászlóval, Bogdán Lászlóval, s így a ’89. december 22-i átalakulás, újjáalakulás után volt, akikkel továbbvinni vagy újrakezdeni a harcot. Így lett a december 23-ától megjelenő Háromszék Erdély legharcosabb és az itt élő magyarság ügyének leginkább elkötelezett lapja. Céljai egyértelműek: folyamatosan bemutatni a szülőföld arcát, településeinket, nagy szülötteinket, természeti és kulturális értékeinket. A főszerkesztői székben Magyari Lajos (1989–1992), Farkas Árpád (1992–2010) és Farcádi Botond (2010-től napjainkig) váltották egymást. A szerkesztésnek az említettek mellett alapelve volt mindig, és az ma is: szembefordulni minden, közösségünk ellen elkövetett jogsértéssel, sérelemmel, s küzdeni a jogérvényesítésért. Vállalták azt is, ha kellett, hogy a csoport- vagy pártérdeket sok esetben a nemzeti érdekünk fölé helyező belső elitünkkel szemben is kritikával léptek fel, vagy szükség esetén harcra is keltek. Tehették, hiszen hogy magukat tejes mértékben függetleníteni tudják, kiadót is létrehoztak, a Háromszék Kiadó Kft.-t, s így kerülhetett fel fejlécükre, közvetlenül a cím alá: FÜGGETLEN NAPILAP. Csak egytől nem függetlenítették magukat: népünktől, közösségünktől, valódi közösségi, népképviseleti lapként végezték mindvégig munkájukat.
Hogy a fentieket az időbe visszatekintőn is ellenőrizhessem, illetve alá tudjam támasztani, találomra kapartam elő egy régi, 2005–2006-os lapszámcsomagot, néhány tucat októberi és áprilisi példány volt benne. Akkor a következő „magyar ügyek” voltak terítéken: Az RMDSZ szerepvállalása a kormányban, melynek kapcsán Nemzetiségi törvényt nyújtottak be, melyet annak ellenére, hogy – idézem Farkas Réka akkori rosszalló, a törvényt is bíráló írásából – „még a kulturális autonómiát is kivették”, azaz „Kibelezték azt”!, még a koalíciós társak sem szavazták meg, álságosan távol maradtak az ezt napirendre tűző gyűlésről. Tehát a kritika mindkét irányban szól. „Kialakult a saját népcsoportját szolgálat helyett féken tartó kisebbségi elit és annak féltékeny egyeduralma” – olvassuk a lap 2006. május 16-i számából.
Ekkor még folyik a Harc a Bolyai Egyetem visszaállításáért, mely mellett folyamatosan kiáll a Háromszék. A hatalom „multikulturális” felsőoktatást ígér, átlátható becsapási szándékkal. „Tombol az egynyelvű multikulturalitás” – olvassuk az epés megfogalmazást a 2006. április 5-i számban. Vagy a magyarországi megalkuvással is szembefordul a lap, legyen az a hírhedt december 5-i Gyurcsány-féle, ellenünk elkövetett árulás vagy az egyetem-ügy. Az április 28-i szám szóba hozza, azaz megnevezi Niedermüller Pétert, aki helyteleníti az etnikai alapon való oktatást. Elutasítja ezt a lap. Egy másik szám az ugyancsak nemzetellenes felfogást marasztalja el, miszerint az egyetem kérdése tudományos kérdés és nem etnikai.
Szinte állandó az anyanyelvünkért és kisebbségi érdekeinkért való harc. Levelek az erdélyi magyarság kisebbségi jogaiért (április 11-i szám).
És széle-hossza nincs a lapban a nemzet ügye mellett hitet tevő cikkeknek.
Már akkor folyamként sorjáznak a falvainkat bemutató Kisgyörgy Zoltán-cikkek, vagy a szülőföldünk nagyjainak emléket állító írások, sőt – a minél nagyobb népszerűsítés kedvéért –a keresztrejtvények is.
Rovat van Gyarapodó magyarok címen, ahol a lap példaképül állítja a küzdő, küzdve cselekvő vállalkozóinkat. Mai napig is kiáll mellettük. Folyamatosan vall történelmi és kulturális értékeinkről, az azokkal kapcsolatba hozható eseményekről is beszámol.
Ha egyetlen, összefoglaló szóval illethetjük a lap fő jellegét: ELKÖTELEZETT-nek mondhatjuk azt.
Nem ilyen vagy olyan pártnak, a nemzetnek kötelezte el magát, melynek megmaradását szolgálja alapítása, létrejötte pillanatától. Az SZNT-nek – mióta az megalakult – az autonómiáért folytatott harcában végig küzdőtársa, egyes számú szövetségese, támogatója volt, köszönhetőn szerkesztőinek, Farkas Árpádnak, Farcádi Botondnak, Simó Erzsébetnek, Bogdán Lászlónak, Magyari Lajosnak, Fekete Rékának, B. Kovács Andrásnak, Váry O. Péternek, Kuti Jánosnak, Farkas Rékának és társaiknak.
Legyen ez a díj a munkájuk, helytállásuk elismerése is. A Székely Nemzeti Tanács harcostársi köszönetének kifejezése.
