Ha az előző, majd az ezt követő gondolatokra utalva a jellembeli megvalósulást kétségbe vonjuk, mintha a cserkésztől a tökéletességet várnánk el, ne siessünk ítéletünkkel. Van, volt és lesz olyan fiatal, aki a körülötte élők segítségével legalább igyekszik megvalósítani az életében azt, amihez meggyőződés és tántoríthatatlan törekvés szükséges.
A pénzt nem célnak, hanem eszköznek tekinti, munkával keresi meg, és nem szülei zsebéből várja, nem szórja szükségtelen és hamar feledésbe múló szórakozásra, hanem céltudatosan gyűjti képességeit továbbfejlesztő technikai tárgyakra.
Napóleon azon történelmi személyiségek egyike, akit az adott történelmi körülmények az emberileg elérhető legmagasabb rangra lendítettek. Íme, mit mond: „Az emberek sertések, arannyal lehet őket hizlalni, tehát aranyat öntök vályújukba, és oda terelem őket, ahová a kedvem tartja.”
Kemény János – II. Rákóczi György hadvezére – a tatár fogságban a tétlenségbe beletörődni nem tudván, megírja önéletrajzát. Ugyancsak a munka orvosszerét választotta fogságában vigasztalónak Bethlen Miklós, akit Rabutin vetett fogságba, Kisfaludy Sándor, aki francia hadifogságban írta gyönyörű dalait, Kazinczy Ferenc tinta hiányában vérével írogatott. Kossuth angolul tanult meg fogságában.
Watt Jakab, a gőzgép első gyakorlati alkalmazója apja ácsműhelyében kezdte pályáját. Eleinte műszereket készített, aztán vállalta egy orgona elkészítését, jóllehet semmi zenei ismerete nem volt. De hamarosan hozzáfogott az összhangzat tanulásához, s feladatát kitűnően oldotta meg. Aztán a glasgow-i egyetem gőzgépjét bízták rá megjavítás végett. Azt is elvállalta, megtanult mindent, amit hőről, párolgásról, sűrítésről lehetett, s így a rábízott munkát elvégezte. Ettől kezdve a sűrítő gőzgép volt tanulmányainak tárgya, de közben hegedűt, fuvolát gyártott, utakat épített, csatornaásatásokat vállalt. Sok tanulás és küzdelem után, de célját elérte.
Báró Jósika Miklóstól egy fiatal író, aki a Magyar pohárköszöntők könyvét akarta kiadni, szintén kért egy ilyen pohárköszöntő szöveget. Neki így felelt a báró: „A nemzet tőlünk nem toasztokat és fáklyás zenét kíván, hanem érett, komoly férfiakhoz illő tetteket…”
