Elsőként azt hangsúlyozták, hogy a 14–35 évesek igényeit és gondjait lajstromozó felmérés – amely január 4-e és 29-e között online módon készült – nem reprezentatív, azaz csak azok véleményét tükrözi, akik válaszoltak a kérdőívre. Elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy milyennek látják a várost ezek a korosztályok, és milyennek szeretnék látni ahhoz, hogy itt éljenek és jól érezzék magukat, de rákérdeztek a nehézségeikre és a városvezetéssel való tapasztalataikra is. Háromféle kérdéskör volt: a 14–18 évesek egy könnyebb változatot kaptak, amelyben a lakhatás és a munkavállalás nem jelenik meg, a 35 évnél idősebbek – mert köztük is volt, aki ki akarta fejteni a véleményét – szintén rövidebb összeállítást, a 18–35 évesek pedig a teljes csomagot. Az 1113 válaszból az derül ki, hogy leginkább a munkahelyek, a kereseti és a lakhatási lehetőségek, a környezetvédelem és a nyelvi nehézségek foglalkoztatják a fiatalokat, legkevésbé pedig a bevándorlás. S bár a többség vonzónak, családbarátnak látja Sepsiszentgyörgyöt, ahol a zöldövezetek, a sportolási és művelődési lehetőségek jók, problémásnak érzik az ingatlanárakat, szűkösnek a munkavállalási lehetőségeket (ez különösen a diplomásokra igaz), nehézkesnek az ügyintézést.
 

Vonzó a város, de több kell

A középiskolások a szórakozási lehetőségeken és a közoktatás színvonalán javítanának, a 19 éven felüliek a közlekedési viszonyokon. Az önkormányzat szerepét többnyire reálisan ítélik meg, de nem csupán a munkahelyteremtésben, lakáshoz való jutásban, a közlekedés és az oktatás problémáinak megoldását, illetve kevesebb bürokráciát várnak el, hanem megfelelő tájékoztatást is, hogy a dolgozni kezdő fiatalok hol érdeklődhetnek például a pályázati lehetőségekről. A nyílt kérdésekre 130-nál több ötletet küldtek be, a legtöbben összefüggő bicikliút-hálózatot kérnek, bérelhető kerékpárokat és rollereket, biciklitárolókat, az Olt-part és az állomási tó rendebetételét, a Szakszervezeti Művelődési Ház és a Tamási Áron Színház felújítását, a Kisstadion befejezését, és a Bodok Szálló romjai is többek szemét szúrják.

Kértek emellett filharmóniát a városnak, zenélő lépcsőket, szoptató- és pelenkázószobákat, több játszóteret, sportlétesítményt és zöldövezetet a lakónegyedekbe, kutyasétáltató parkot, a szelektív hulladékgyűjtés fokozását, új uszodát és több kedvezményes vagy ingyenes buszbérletet. Azok, akik itt akarnak élni, támogatott lakásprogramot igényelnek, azt, hogy a Gyere haza programban ne csak az Őrkő alatt lehessen építkezni. Markáns véleményeket fogalmaztak meg az oktatásról is, szükségesnek látják a sportiskola, a sportosztályok újraindítását, az iskolai könyvtárakat, a szexuális nevelést is, és kérik, hogy délutánonként, hétvégenként nyissák meg az iskolai sportpályákat a mozogni kívánók előtt. Sugásfürdő jobb kihasználását is szorgalmazzák, amihez külön bicikliút kellene. Másféle igények és gondok is megfogalmazódtak, a gödrös utcára vonatkozó vagy személyek elleni panaszok, de ezeket kiszűrték. A többség konstruktívan állt hozzá, értékelték a kezdeményezést.

A válaszok összesítése és osztályozása után a felmérés kezdeményezői fókuszcsoportos beszélgetéseket szerveztek azoknak a témáknak a feldolgozására, amelyek a város kevésbé vonzó oldalára vonatkoztak vagy amelyeknél több segítséget igényeltek a válaszolók. A legfontosabbnak a munkahelykeresés, a lakhatás és az oktatás gondjai bizonyultak, a fiatalok keveslik az elhelyezkedési lehetőségeket, a munkabéreket, a lakáskínálatot (utóbbi alig bővült, az ár-érték arányt pedig torznak érzik, és szeretnék, ha az önkormányzat nagyobb mértékben támogatná a saját vagy szolgálati lakáshoz való jutást).

Az oktatás helyzetét a magyar és a román válaszolók némiképp különbözően látják. A magyar fiatalok nagyjából elégedettek az iskolai hálózat kínálatával, infrastruktúrájával és a tanárokkal is, de nagy elvárásaik vannak az alternatív oktatást és a felnőttképzést illetően. A román fiatalok szerint azonban a román nyelvű iskolák felújítása kissé háttérbe szorult, és az oktatás minőségével is elégedetlenebbek (Székely István Gergő itt megjegyezte, hogy hasonló véleményeket a magyar szórványban is hallott). A felsőoktatást illetően a magyar fiatalok gyakorlatias szempontokat fogalmaztak meg, a regionális gazdasági sajátosságokhoz illő szakok indítását (például az agrármérnökit), a sport és a testnevelés szakot pedig a magyarok és a románok is nagyon fontosnak tartják. Szívesen látnák a művészeti szakokat is, de nem csupán egyetemekben gondolkoznak, a posztliceális felnőttképzést is hasznosnak tartják.

A közlekedési viszonyok is foglalkoztatják őket, az autós, buszos, biciklis és gyalogos forgalomra adott pontok alapján egyiket sem tartják sem nagyon jónak, sem nagyon rossznak. Sokallják a személygépkocsikat, ezért a bicikliutak és a tömegközlekedés fejlesztését kérik. A jelenlegi buszjáratokat bővítenék, a gépparkot és a rendszert is korszerűsítenék (lehessen telefonon is jegyet vásárolni), több kedvezményt és városi iskolabuszokat is bevetnének a reggeli és délutáni dugók enyhítésére. Bicikliutakat nem csupán a városban szeretnének látni (az úttestek felszabadítását emeletes parkolóházakkal vagy mélygarázsokkal oldanák meg), hanem a környező falvakig kiépítve.

Végül a kommunikációról is beszéltek, ezzel viszonylag elégedettek (kivéve a járványra vonatkozó iskolai tudnivalókkal kapcsolatos tájékoztatást, amit a diákok és a pedagógusok egyaránt hiányosnak és esetlegesnek éreztek, a román fiatalok pedig kevésnek is), de a sokféleségnek szükségét érzik: a Facebook mellett az Instagram bevezetését a fiatalabbak, és a hagyományos csatornák (újságok, rádiók) megtartását az idősebbek számára; tájékoztatásra a lakótársulásokat is megfelelőnek tartják. Fontosnak ítélik az online csatornákat, de néhanapján a személyes megszólítást és jelenlétet is igénylik. Úgyszintén az egyablakos ügyintézést, az ide-oda járkálás megszüntetését (ami miatt a határidőből is kifutnak olykor), az intézmények működésének összehangolását (hogy ne küldjék ki többször ugyanazt a – már kifizetett – bírságot), ügyfélbarát hivatalnokokat és munkaprogramot és természetesen digitalizálást (habár a meglévő lehetőségekkel kevesen éltek, jobbára csak az adófizetésnél).
 

Havi ötveneurós lakbértámogatás

Az idei költségvetést csak áprilisban tudja elfogadni a helyi önkormányzat, de néhány döntés már megszületett, több új programot is elindít Sepsiszentgyörgy – jelentette be Antal Árpád polgármester, aki igen hasznos és jó kezdeményezésnek tartja az ifjúsági konzultációt, és örvend, hogy az elvárások nem elrugaszkodottak. A városvezetés fontosnak érzi a fiatalok felkarolását, hiszen azt remélik, hogy pár év múlva nem több száz, hanem több ezer egyetemi hallgató él majd itt, akiknek legalább egy része itt is marad. A felvetett kérdések egy része nem csupán az ifjúságot érinti, ezekről még lesz szó, most azonban a konkrétan nekik szánt programokat ismertette: egymillió lejt különítenek el arra, hogy a magyar fiatalok románul, a románok pedig magyarul tanuljanak, mert így könnyebben találnak munkahelyet (az összeg ezer pályázó nyelvóráit fedezi), 600 ezer eurót szánnak a kezdő (Start-Up) vállalkozások segítésére (ez egyenként 20 ezer eurót jelent 30 fő számára), 40 ezer eurót pedig innovációs de minimis támogatásra (egyelőre tíz fő számára).

Az egyik nagy újdonság, hogy havi 50 eurós lakbértámogatásra is pályázhatnak majd a 35 év alattiak (de csakis lakásbérleti szerződés birtokában); az első kiírásban 500 személyre elegendő keretet szabnak. Vargha Fruzsina alpolgármester ezzel kapcsolatosan elmondta: a Gyere haza program folytatása mellett két-három emeletes tömbházak és 35 sorház építését is tervezi az önkormányzat, ezekhez viszont idő kell, a lakbértámogatás pedig azonnali segítséget jelent. Azt is elmondta: létrehoznak egy ifjúsági irodát, amelyet a Design Bankban fognak elhelyezni, és amely a fiatalokat segíti az ügyintézésben, ugyanakkor közösségszervező szerepe is lesz. Létrehoznak egy ifjúsági parlamentet is a civil szervezetek bevonásával, ezen futnának át többek között a különböző ösztöndíjprogramok. Az ifjúsági konzultációkat is rendszeresítenék, évenként meghirdetnék. Ez is hasznosnak bizonyult, kialakult már néhány kapcsolat, beindult egy folyamat, és Vargha Fruzsina bízik abban, hogy eredményes lesz a közös munka a fiatalokkal.