Ez tényleg szép és jó, csakhogy furamód tetteik sosem vágnak össze állításaikkal, sőt, általában szöges ellentétben állnak a békés együttélésre törekvésükkel.

Ennek több példáját is láthattuk az elmúlt években, és amint arra nagyjából számítani lehetett, nemzeti ünnepünk is megihleti majd őket, és előállnak valamivel, ami szerintük kizárólag a jószomszédi viszonyt szolgálja, azon túl persze, hogy a helyi románság érdekeit is védi. Hogy az alkalom se legyen éppen parlagi, nem is akárhogy időzítették: a minden románok szolidaritásának (a Kovászna, Hargita és Maros megyei románokkal természetesen) napján, egy találkozót követően kereken tízpontos kívánságlistával rukkoltak elő. És innentől kezd becsületesen sántítani az egész.

Kezdjük talán azzal, hogy székelyföldi, de általában véve erdélyi magyarként elég nehéz bizalommal tekinteni egy olyan összejövetelre, ahol mások mellett a magyarellenes hergelésben, kekeckedésben, sőt esetenként véresen komoly támadásokban szinte verhetetlen, a háromszékiek számára túlontúl jól ismert Dan Tanasă az egyik résztvevő. Aki mostanság ráadásul a Románok Egyesüléséért Szövetség sorait erősíti, azt a pártot, amelyről igen jól tudjuk, hogy áll az irántunk való szimpátia terén. Ráadásul Tanasă nem volt egyedül, egy másik, szintén „aranyos” honatya is elkísérte.

Folytatásként nézzük előbb a címzettet, majd az ominózus tíz pontot. Előbbi önmagában az őszinte megbékélés „záloga”, a fórum derék szellemi vezérei ugyanis még véletlenül sem nekünk üzennek, netán kiegyezést, kompromisszumot keresnek, hanem kívánságaikat egyenesen az államfőnek, és persze a bukaresti hatalomnak küldik, igazodva ügyesen a több évtizedes, Erdéllyel szemben alkalmazott praktikához, melynek áldásait oly jól ismerjük.

De jöjjön a kívánságlajstrom, mely a rendszerváltás előtti és utáni dicső nacionalista korszakokat idézi. A cinizmus mintapéldája az, hogy miközben a „békés, jó együttélést” emlegetnek, s állításuk szerint párbeszédre törekszenek, nem kevesebbet kérnek a román államtól, mint az autonómiatörekvések kiirtását szolgáló stratégia kidolgozását, a tulajdon-visszaszolgáltatás leállítását, sőt, visszafordítását, a román nyelv védelmének örve alatt (bírságok rémét is emlegetve) az anyanyelvhasználat korlátozását, a románság számára különleges kisebbségi státuszt (kezelje „másként őket”) és nem utolsósorban soron kívüli, bő anyagi támogatást. És természetesen a „többi” romántól és a pártoktól is tengernyi szolidaritást.

A felsoroltak persze nem új vágyálmai a fórumnak, kilincseltek már ezzel ők a fővárosban is több rendben, siker nélkül, szellemi sziporkájuk azért alkalmas arra, hogy nekünk kissé megkeserítse március idusát. Még akkor is, ha tudjuk: a tíz pont java része szerencsére csak óhaj-sóhaj, és remélhetőleg az is marad.