Miközben sok, az itteninél jóval fejlettebb egészségügyi ellátással rendelkező európai állam újabb szigorításokat vezet be a koronavírus-járvány harmadik hullámának kivédésére – Németország már azt is bejelentette, hogy húsvétkor sem lesz semmiféle lazítás, a családi összejövetelek létszáma sem haladhatja meg az öt főt –, Bukarestben a hatóságok azon törik a fejüket, miképpen módosítsák a szabályokat, hogy a főváros megússza a karantént.
És ezen is csak két napja kezdtek gondolkozni, mikor már tudni lehetett, hogy a fertőzöttségi arány 6 ezrelék fölé emelkedik. Ez tegnap meg is történt, de határozott intézkedések nem követték, holott világos, hogy a helyzet tarthatatlan: a Bukarestet körülvevő Ilfov megyének már hét városa és húsz községe vesztegzár alatt van.
A fertőzés ennek ellenére zavartalanul terjed, a kórházak ismét megteltek koronavírusos betegekkel, a rendszer minden eresztékében recseg-ropog, az oltási kampány nem elég gyors, a védekezés nem elég hatékony, gyakorlatilag mindenkinek a belátására van bízva, hogy mennyit tart be a járványügyi korlátozásokból, a számonkérés ugyanis nagyon esetleges: néhány nagyobb mulatságra lecsaptak ugyan a rendőrök, de egészében véve nagyon elnézőek voltak. Talán kényelemből, talán mert saját házuk táján sincs minden rendben: az utóbbi években minden komoly próbát elbukott az ország egyik dédelgetett, korai nyugdíjazással és különnyugdíjjal is kényeztetett szerve, és a caracali leányrablótól az ónfalvi túszejtőig elég hosszú a kudarcok sora. Nyilván az sem segít, hogy zavaros, kivételekkel sűrűn megtűzdelt jogszabályok és megfellebbezhetetlen felsőbb utasítások között kell evickélniük – amiről pontosan azok tehetnek, akik szemlátomást képtelenek egyértelmű és mindenkire érvényes törvényi keretet létrehozni.
Így történhet meg, hogy Temesváron és környékén a karantént hosszabbítják meg központilag, Bukarestben pedig a döntés idejét próbálják mind jobban elhúzni, mint a rossz diákok, akik azt hiszik, hogy elegendő a csengőszóig elterelni a figyelmet. Az embernek az az érzése, hogy valójában nem az orvosoknak és a betegeknek szurkol a hatalom, hanem a Șoșoacă-féle vírustagadóknak és társaiknak, akik jó előre hangosan bejelentik, hogy márpedig ők törvényt fognak sérteni (mint a konstancai ortodox érsek vagy újabban Marcel Ciolacu PSD-elnök), és meg is teszik, különösebb következmények nélkül.
Ilyen körülmények között vaskos képmutatás a lakosságot hibáztatni a gyorsan és meredeken feltornyosuló harmadik hullámért (Florin Cîțu kormányfő szerint nem jutottunk volna ide, ha mindenki betartaná a szabályokat, hiszen decemberben így csökkent a fertőzöttség), amely épp a döntéshozók habozó és halogató taktikája miatt fenyeget elsodrással. Ezzel a hozzáállással azonban legfeljebb saját magukat csapják be és a bizalmatlanságot növelik maguk, illetve az intézkedéseik iránt. Struccpolitikával és bűnbakkereséssel nem csökkenthető a fertőzöttek és az áldozatok száma, nem fékezhető meg a járvány.