PINO OTTONELLO, Sepsiszentgyörgy. A Gáll Lajos utca állapota egyszerűen szégyenletes. A polgármestert mi fizetjük, az ő utcája tökéletesen aszfaltozott, mi pedig kénytelenek vagyunk porban és sárban élni.
GYÖRGY ÁRON, Sepsiszentgyörgy. Azt ígérte nekünk minden párt a választások előtt, hogy négy évig bőgni fogunk a jóléttől. Már most elbúsuljuk magunkat, amikor a kis kosárral élelmiszert vásárolni indulunk, mert a román lej erősen gyengül, s ezt főként az idősebbek érzik, tapasztalják. Leginkább az a bosszantó ebben, hogy Románia a gazdag országok közé tartozik, ha az adottságait tekintjük – csak nem jól sáfárkodnak a hatalmon levők, úgy jó száz éve. Nekünk, magyaroknak pedig ráadás okunk is van a bánatra, félelemre, hiszen ismét bekerült egy szélsőséges párt a parlamentbe, és a többiek sem mennek a szomszédba egy kis nacionalizmusért, az államfőtől kezdve. Fejétől büdösödik a hal, és ez nem üres beszéd, érezzük is!
ANTAL BÉLA, Uzon. 1967. február 27-én vagy 28-án volt egy nagy jégmenés Uzonban, egy 400 méteres jégtorlasz a Feketeügyön, ami azzal fenyegetett, hogy elviszi a hidat (már megtörtént egyszer 1932-ben, édesapám mesélte) és elönti a falut is. A Puszta utcán már nem lehetett járni, az egyik ház küszöbét nyaldosta a víz. Félreverték a harangot, megfújták a tűzoltókürtöt, a tűzoltók hosszú rudakkal, kankókkal piszkálták a jeget, de senki nem mert rámenni, csak én. A népek kint álltak a hídon és ordítottak, hogy jöjjek vissza, ott voltak a falu és a megye vezetői is, aztán látták, hogy nincs bajom, és jöttek mások is. Vagy 10–15 percig piszkáltuk a jeget, mire megindult, alig tudtunk kiszökdösni a partra, de megmenekült a híd és a falu is. Keményebb telek voltak akkoriban!
B. K., Sepsiszentgyörgy. Sokunk vágya vált valóra, amikor nemrég a megyeszékhely polgármesteri hivatala nekifogott a Domb és a Vasile Goldiș utca találkozásánál lévő terület rendezésének. Az autóbusz-megálló és környéke sok éven át elhanyagolt területnek számított, a zöldövezetben főként autók parkoltak, s amolyan kutyafuttatónak is használták a helyet a környékbeli gazdik. Most végre térkő, padok, árnyékolók kerültek ide, a járművek számára utat és számos parkolóhelyet hoztak létre. Ennek nyomán került át a taxiállomás is a Domb utca sarkáról a Vasile Goldiș utcai autóbusz-megálló, pontosabban a 24-es tömbház szomszédságába. A taxisoknak fenntartott helyek és a tömbház között egy keskeny járda és egy sáv, némi rendezésre váró földterület maradt szabadon. Utóbbi látványa igencsak rontja az amúgy tetszetős összképet, hiszen bármikor elhaladok mellette, mindig a találomra elhajigált cigarettacsikkek sokasága fogad a taxis parkoló teljes hosszában. Mivel ablak nem néz a szóban forgó területre, nehezemre esik azt gondolni, hogy a tömbházban lakók dobálják lefelé az elhamvadt cigaretták végeit. Szégyen, hogy egyeseknek semmi sem szent, s könnyebb találomra eldobálni a szemetet, mint elsétálni a legközelebbi kukáig.
