Éltem a friss nyugdíjasok hétköznapi életét, közösségbe nem mentem, jártam bevásárolni, az átlagnál több időt töltöttem a természetben, friss levegőn, társbetegségem nincs, nem dohányzom – mégis nagyon rám cuppant valahol a koronavírus, és kétoldali tüdőgyulladást okozott. Családorvosommal mindvégig kapcsolatban voltam, a pozitív teszt után otthoni kezelésben részesültem. Állapotom súlyosbodott, kibírhatatlan köhögési rohamok kínoztak, nagy lázam volt, semmit nem ettem. Nem volt kétséges, hogy kórházba vonulok. Hívtuk a mentőt, és tíz perc múlva vittek.

Nagyon gyenge állapotban voltam, analíziseket végeztek, elszállásoltak, és megkezdődött a kórházi kezelés. Az első perctől kezdve biztonságban éreztem magam, minden pillanatban megtapasztaltam, hogy jó kezekben vagyok. A megfelelő kezelésnek köszönhetően lassú javulást észleltem, napról napra javult az állapotom. 12 napot töltöttem kórházban, jó körülmények között, biztonságban és annak reményében, hogy gyógyultan fogok távozni.

Szeretném kiemelni, hogy 30 évvel ezelőtt voltam utoljára kórházi kezelésen, nyilván az akkori körülmények és félelmek jöttek elő emlékezetemből. A fertőzőosztály minden egyes ápoló, ellátó, gondozó alkalmazottja, Nagy Réka orvosnő és a többi szakorvos azonban jelesre vizsgázott előttem. Megtapasztaltam, hogy a nagy kórházi rendszerben minden láncszem tudta, mi a dolga, tette mindenki a feladatát maximális odaadással, hozzáértéssel, emberséggel, derűvel. Őszinte elismerésem az osztály minden dolgozójának, akik a 12 órás munkaidőt a szkafanderben végigdolgozzák, és közben mosolyognak, jó és biztató szavakkal erőt adnak a gyógyulásban.

Úgy gondoltam, szívesen megosztanám a tapasztalataimat, és arra biztatom azokat, akik soraimat elolvassák, hogy ne a hamis híreknek higgyenek – ha betegek, ne ódzkodjanak igénybe venni a kórházi kezelést.

Végül kívánom az osztály minden dolgozójának, hogy legyen erejük kitartani ebben a nehéz helyzetben, amelynek még nem igazán látjuk a végét.

Pethő Ibolya gyógyuló beteg