Egy éve tart rettegésben a vírus. Én csak a szakvéleményekre hagyatkoztam, és hittem a nagy veszélyében, nagyon vigyáztam és a környezetemet is óvtam. Reméltem, hogy a nagy körültekintésem és elővigyázatosságom elég lesz a védőoltásig. Aztán döbbenetemre, a védőoltás hatására várva csak megtalált a vírus!
Hihetetlennek tűnt, hogy egy kis torokfájást követően, két nap után már óriási légzési gondokat okozott. Ahogy a szakirodalom leírja, gyorsan jut a tüdőbe, ha megfelelő közeget talál.
Szerencsémre időben jelentkeztem a megyei kórházban. Reméltem és megbizonyosodtam, hogy kitűnően végzik a hihetetlenül nehéz munkájukat. Már a mentőben szakszerű, gyors állapotfelmérést végeztek, amit a kórház udvarán felállított szakrendelőben folytattak. Szakszerű kezdeti kezelést kaptam, aztán irány a fertőzőosztály. Nehéz napok voltak, de nemcsak a betegeknek, hanem a kórház egész személyzetének, minden beosztásban. A betegek gyógyítása, ápolása folyamatosan űrhajós öltözetben történik. A beteg csak a személyzet kezében tartott eszközökről sejti, hogy infúzió, állapotfelmérés, nehéz betegek forgatása, étkeztetése vagy fertőtlenítés következik. Magyarul, románul kedves, biztató szavakat hallottunk. Az orvosi csapat napi alapos állapotfelmérése, az egyénre szabott kezelések, ezek kiegészítése az állapot függvényében biztosíték a gyógyulásra, még a nagyon súlyos esetekben is. Nagyon fontos, hogy – ha már elkaptuk a vírust – gyorsan forduljunk a szakemberekhez. Sajnos, sokan még mindig nagyon későn, a tüdő teljes érintettségével érkeznek a korházba, egyre többen a fiatalabb korosztályból is. Többet szenvednek, és a szakszerű kezelés ellenére nagyon nehezen gyógyulnak, habár Nagy Réka főorvos és „űrhajós” csapata nagyon nehéz, sokszor emberfeletti, szakszerű munkát végez a betegek gyógyulásáért.
Tanulságként közlöm saját esetemet. Életveszélyes ez a vírus! Aki még nem kapta el, az nagyon vigyázzon, és gyorsan vállalja be a védőoltást. Aki pedig a védőoltás előtt találkozik a vírussal, az ne vegye félvállról. Az egészségügyi személyzetnek csak azt tudom kívánni, hogy legyen erejük és egészségük, hogy bírják a sajnos nem enyhülő, nem csökkenő harcot a betegek gyógyulásáért.
Újfalvi István, Sepsiszentgyörgy