A bukaresti táblabíróság elutasította Klaus Iohannis államfő óvását az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) határozata ellen, amelyben tavaly május 20-án ötezer lejre bírságolta Klaus Iohannist a magyarságot sértő, április 29-ei kijelentései (a „Jó napot, Peszede” beszéd) miatt. Az államfő azt állította, hogy nyilatkozata nem haladta meg a szólásszabadság kereteit, ezért nem sértett törvényt, érvelését azonban a bíróság elutasította.
Az ítélet nem végleges, Iohannis már meg is fellebbezte – tudatja a Maszol. A hírportálnak nyilatkozva Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke kijelentette, hogy ebből az ügyből „a teljes romániai társadalom tanulságokat vonhat le”. „A joggyakorlat szempontjából az a fontos, hogy függetlenül attól, hogy képviselőről, szenátorról vagy éppen államelnökről van szó, az alkotmányban lefektetett politikai immunitás nem terjed ki a gyűlöletbeszédre is” – magyarázta. Az ítélet indoklásából világossá válik: fel sem merült, hogy az államfő ne sértette volna meg a magyarok méltóságát; a bíróság csupán azt vizsgálta, hogy ezzel legitim célt követett-e Klaus Iohannis. „Olyan gondolatok kommunikálása, amelyek pontosnak, hitelesnek és valósnak mondható közérdekű információkat tartalmaznak” – ez lehetett volna egy legitim célja az államfőnek a bíróság szerint. Iohannis azt is bizonygatta a bíróság előtt, hogy mindössze tájékoztatni akarta a közvéleményt egy közérdekű kérdésben, a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezet elfogadásáról, és nem állt szándékában megsérteni a romániai magyarokat.
A bíróság ítélete rámutat: egy politikai nyilatkozat tartalma nem minden esetben tekinthető maradéktalanul kizárólag politikai nyilatkozatnak. Hivatkozik a strasbourgi emberi jogi bíróság joggyakorlatára, amely szerint nem lehet a szólásszabadságra hivatkozni akkor, amikor egy kijelentés formailag politikai nyilatkozat ugyan, de tartalmában uszít vagy mások emberi méltóságát sérti. A bíróság leszögezi, hogy a sértő kijelentések diszkriminatív jellegét egy utólagos nyilatkozat nem szüntetheti meg, különösen, hogy az államfő nem vonta vissza az előző nyilatkozatát, nem határolódott el „annak sem nyílt, sem burkolt üzenetétől”. Az indoklás szerint teljesen mellékes, hogy az elnök szándékosan gázolt-e bele a magyarok emberi méltóságába, hiszen – ahogy arra a CNCD döntése is rámutatott – a törvénysértés már azáltal megvalósult, hogy Iohannis a magyar közösséggel szemben uszító kijelentéseket tett. A bíróság indoklása kimondja: a vélemény szabad nyilvánításának határai nem terjedhetnek annyira, hogy beleférjenek olyan kijelentések, „amelyek nyílt vagy burkolt üzenete magában hordozza az emberi méltóság megsértésének veszélyét”, illetve „alkalmas arra, hogy a magyar kisebbség ellen ellenséges vagy degradáló hangulatot keltsen egy vélt (a valóságban nem létező) vétség, »Erdély eladása« kapcsán”.
Asztalos Csaba fontosnak tartotta kiemelni, hogy nem ez az első eset, amikor a szólásszabadság és a magyar kisebbség emberi méltóságának védelme közötti viszonyt illetően egy romániai bíróság az utóbbi javára dönt, mi több, néhány éve egyre inkább ez a jellemző.
