Arra a kérdésre, hogy esetleg egy bizottság végezhetné-e ezt az ellenőrző munkát, Navracsics Tibor azt válaszolta, ez akár a költségvetési bizottság is lehet, de mindenképpen intézményes megoldást kell találni, mert hatalmas összegről van szó. Mint mondta, nem ismerik, hogy milyen célokra akarják igénybe venni a hitelt, nem tudják, ki jogosult a pénzek lehívására, a miniszterelnök egyedi döntéssel, vagy a pénzügyminiszterrel együtt, esetleg kormánydöntéssel határozhat-e erről.

Mint a harmadik világban...

A hitelfeltételek olyanok, mint egy harmadik világbeli ország esetében címmel foglalkozott a magyarországi belpolitikai és pénzügyi helyzettel a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ). Bevezetéjőben a szerző, Reinhard Olt emlékeztetett: nem egészen két héttel ezelőtt Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke még arról beszélt, hogy Budapest nem kívánja felhasználni az Európai Központi Bank által felajánlott ötmilliárd eurós hitelkeretet. Magyarországnak most mégis igénybe kell vennie az Európai Unió, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank húszmilliárd eurós hitelfelajánlását, hogy eleget tehessen fizetési kötelezettségeinek ― írta a lap, utalva arra, hogy a magyar kormánynak kötelezettséget kellett vállalnia mind az államháztartás konszolidálására, mind pedig szerkezeti reformok elindítására. A FAZ utalt arra, hogy mindezt a magyarok egyszer már átélték. A ’90-es évek közepén a költségvetési deficit ugyancsak fenyegető méreteket öltött, s a kormánynak ― amelyet akkor is a szocialisták alkottak ― meg kellett húznia a vészféket. Az akkori program sikeres volt, a legtöbb magyarnak azonban csökkent a jövedelme. Az újság szerint Gyurcsány most reformprogrammal próbálja biztosítani politikai túlélését. A lap úgy ítélte meg: nem rosszak a miniszterelnök esélyei arra, hogy tovább kormányozhasson. A pénzügyi válság miatt ugyanis mind a liberálisok, mind az MDF jelezte támogatását. Egyedül Orbán Viktor követeli továbbra is Gyurcsány lemondását ― írta Olt.

Megkoszorúzta Bocskai genfi szobrát

Tegnap, svájci látogatásának zárónapján Sólyom László magyar köztársasági elnök Genfben ellátogatott a Reformáció Emlékművéhez, és koszorút helyezett el Bocskai István erdélyi fejedelem szobránál. Előzőleg a svájci elnök szülőházánál járt. Pascal Couchepin Martignyban az előzetes programtól eltérve rövid kitérőt tett, megmutatta vendégének azt a házat, amelyben született, és ahol most a lánya lakik.

Közzétették az árjásítók névjegyzékét

Szlovákiában a Nemzeti Emlékezet Intézete (ÚPN) közzétette azok névjegyzékét, akik árjásítással jutottak hozzá a II. világháború alatt haláltáborokba elhurcolt zsidók vagyonához. A kommunista államrendőrség, az StB ügynökeinek listáit feldolgozó és interneten is megjelenítő állami intézmény, az ÚPN az utóbbi egy-két évben már a II. világháború alatt, 1939-től 1945-ig fennállt első önálló szlovák állam, a háborús bűnökért kivégzett Jozef Tiso fasiszta csatlósállama idején elkövetett bűnöket is kutatja. A jegyzék 2223 ― az akkori szlovák állam területén található ― nagyüzem vagy éppen kis szatócsbolt árjásítóját nevesíti. A jegyzék az egykori tulajdonosokat és a kisajátított vagyonokat is megnevezi. A fasiszta csatlósállam az árjásítással juttatta ingyen zsákmányhoz a hozzá hűséges szlovákokat, az úgynevezett ludákokat, akik a rezsim kedvezményezettjeként nem csak az elhurcolt zsidók vállalkozásait, hanem házaikat, egyéb ingó és ingatlan vagyonukat is megkapták, a zsidókat pedig ily módon az utolsó szálig kiszorították az ország gazdasági életéből. Több korábban napvilágot látott visszaemlékezés és történészi munka mutatott rá arra, hogy a II. világháború után az árjásítókhoz hasonló módon jutottak újabb ingyen zsákmányhoz azok a szlovákok, akik a felvidéki magyarok jogfosztását és vagyonelkobzását törvényesítő Benes-dekrétumok alapján szerezték meg a rendelkezések által sújtott személyek vagyonát.