„A Nap arca nevet / Ott pezsdül a friss, tüzes élet / Járjuk be a mezőt meg a rengeteget, / Szabad ott a szabadban a lélek…” – zendül az ének a cserkészőrs megannyi hangján. Nincs annál nagyobb öröm a cserkész számára, mint a nyári táborozás, az emberpróbáló cselekvések sora, amit megtanul a cserkész és alkalmaz. A természet védelmét, az állatok és növények ismeretét, a sportot és a főzést, az éjszakai őrt állást és a nappali számháborút, a keresztény erkölcs és példamutatás megannyi jellemalakító élményét teszi magáévá.
A vörös nyakkendős ifjúsági mozgalom azzal, hogy túlpolitizálta a gyerekmozgalmat, és mintegy kötelezővé tette a „megfelelő” tanulók számára, már azzal célt vesztett, hogy kizárta azokat a tanulókat, akik nem voltak „egészséges származásúak”. A gyakorlati ismereteket, a természet védelmét és megismerését, a sportot, a hadijátékot átvette a cserkészettől, de a kommunista ideológia mindent elrontott, és elültette a megalázás, a szégyen és a kirekesztés fájdalmát az erre fokozottabban érzékeny gyermekek közt. Nem kell tehát csodálkoznunk azon, hogy tizenéves gyermekek alakítottak rendszerellenes szervezeteket és vágták el ezáltal még inkább érvényesülésük útját.
Szent Ferenc híressé lett Naphimnuszában testvérének nevezi a Napot, a Holdat, a tüzet, a vizet s édesanyjának a földet. A császártól azt kéri, hogy ne engedje pusztítani a fülemüléket. Egyszer Aneona mellett találkozott egy paraszttal, aki két megkötözött bárányt vitt a vállán. Az állatok bégetése megindította a szeretet trubadúrjának a szívét. „Miért kínzod testvérkéimet, a báránykákat?” – kérdezte. S midőn megtudta, hogy mészárszékre viszi a paraszt a bárányokat, mert pénzre van szüksége, odaadta neki a köpenyét, hogy az állatokat a szenvedéstől megmentse.
Nagy Sándor egyszer észrevette, hogy egyik katonája levett szamaráról egy zsákot, s maga vitte tovább. A királyt meghatotta ez, s így szólt: derék katona vagy. A zsák, amellyel megkönyítetted szánalomból az állat terhét, legyen a tiéd. A zsák arannyal volt tele.
Kossuth Lajost száműzetése idején sokan keresték fel, s nem győzték csodálni, hogy öregkorára is megőrizte szellemi és testi frissességét. Valaki megkérdezte, honnan meríti azt a csodálatos életkedvet. Ő erre ilyenképpen felelt: „Ezt elsősorban annak tulajdonítom, hogy kedvenc szórakozásom a természettel való foglalkozás. Foglalkozom a csillagászattal, földtannal, olyan tudományokkal, ahol nincs keserűség. Boldogok, akik szeretik a természetet – azt meg tudják találni, s különösen a szenvedések napjaiban rájönnek arra, hogy a természet a legjobb barát.”
Különös érzés hatott át, amikor a kolozsvári botanikus kert tárlójából kezembe vehettem a Kossuth Lajos által gyűjtött és préselt, adatolt növényt...
