Korlátok közé szorítva ünnepelhetjük idén is a magyar költészet napját, a járványügyi mutatók miatt Sepsiszentgyörgyön csak virtuális térben, Kézdivásárhelyen azonban a valóságban is lehetőség adódik a találkozásra. Háromszéken idén a fiatal erdélyi magyar költők az ünnep meghívottai, vasárnap délután a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban Horváth Benji, Kali Ágnes és Sánta Miriám költőkkel Kovács Péter Zoltán irodalomkritikus beszélget a tavaly megjelent Címtelen föld. Fiatal erdélyi metamodern líra című antológia kapcsán a költészet irányairól, lehetőségeiről és szükségességéről. A szerkesztők válogatásukat bemutató rövid összefoglalójával és a fellépő vendégek egy-egy versével tisztelgünk a magyar líra előtt.
Kolozsváron 2008-ban jelent meg a Korunk és a Komp-Press Kiadó gondozásában A meghajlás művészete címmel az erdélyi fiatal, akkor még kezdő szerzők antológiája, majd ezt követte hat évvel később az Erdélyi Híradó Kiadó és a Fiatal Írók Szövetsége által kiadott Mozdonytűz. Fiatal írók antológiája.
Azóta felnőtt egy nemzedék, az említett antológiák szerzői közül néhányan már ismert, többkötetes szerzővé érettek, ugyanakkor a Mozdonytűz óta eltelt újabb hat év, közben színre lépett egy teljesen új generáció is, velük együtt pedig egy újfajta költészet van kibontakozóban. Kevésbé jellemző a posztmodern cinizmus, paródia és pastiche, helyét egy reflexívebb irónia, fokozott őszinteség és újfajta érzékenység vette át. Ezt az átalakult érzelmi struktúrát sokan kísérelték meg leírni, ezek közül a legintegratívabbnak a metamodernizmus paradigmája bizonyult. Robin van den Akker és Timotheus Vermeulen szerint a metamodern érzelmi struktúra a modern naivitás, elhivatottság és autenticizmus, valamint a posztmodern távolságtartás, irónia és dekonstrukció közötti oszcillációban tételeződik. A címtelen föld antológia az erdélyi költészet új irányait és kísérleteit gyűjti össze, amelyekben tetten érhető a metamodern érzékenység.
Ide tartozik az utóbbi időben sokat vitatott „újkomolyság” fogalma, az ökológiai és társadalmi tudatosság és reflexió, a testiség és testtudat kérdései az információ korában, a popkultúra vs. magaskultúra, de szűkebb értelemben a kisebbségi lét, az ellentmondásos kelet-európai realitás problémakörei a 21. századi globalizált világban.
Mit jelenthet a hitelesség az azonnaliság és avulás korában? Hogyan kell viszonyulnom környezetemhez a közösségi média és a fake news sűrűjében? Hogyan és mivé alakultak át emberi kapcsolataim? Mik a kilátásaim a túlnépesedett világban erdélyiként és kisebbségiként, hogyan határozhatom meg identitásomat ezek metszetében? Mi az, amiért felelősséget kell vállalnom? Hogyan kell egyszerre lépést tartanom a világgal, döntéseket hoznom, és valamilyen módon viszonyulnom kultúrához, hagyományhoz, valláshoz, családhoz? Valóban közeleg a világvége? Ha igen, mi lesz utána? Ha meg nem, akkor mi jön még?
Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatják a (fiatal) erdélyi költőket, akik a legkülönbözőbb versnyelveken alkotnak a vallomásos költészettől a formai játékon át a posztapokaliptikus és biopunk víziókig. A kisebbségi tapasztalaton túl – vagy épp abból adódóan – érzékelhető egyfajta „otthonról hozott” (poszt)irónia, ami nem funkciója, hanem inkább előfeltétele versbeszédüknek. Emellett felfedezhető egy ezt erősítő, komplex kulturális és társadalmi háttér, illetve az ezeket ellenpontozó nyers őszinteség és spirituális realizmus.
Elsősorban a legfiatalabbak sorolhatók ide, akik az elmúlt években kezdtek publikálni, mint Gál Hunor, Gothár Tamás, György Alida, Juhász-Boylan Kincső, Kali Ágnes, Kemenes Henriette, Kulcsár Edmond, Mărcuțiu-Rácz Dóra, Ozsváth Zsuzsa, Sánta Miriám, Sárkány Tímea, Sztercey Szabolcs és Vass Csaba; majd azok, akik a Mozdonytűz körül bukkantak fel, mint André Ferenc, Győrfi Kata, Kulcsár Árpád, Serestély Zalán, Székely Örs és Varga László Edgár; de itt a helye azoknak is, akik már jó ideje alkotnak, de mostanában új hangokon szólaltak meg, mint Benke András, Borbély András, Fischer Botond és Gondos Mária Magdolna; valamint a Meghajlás művészetében is helyet kapó Horváth Benji, Láng Orsolya és Visky Zsolt.
André Ferenc, Horváth Benji