van valahol egy óriásfenyő. hozzáérsz
a törzséhez, és akkor te is fa lehetsz.
de vigyázz. a gyökértől a hegyekig
minden titkodat át kell engedned.

van valahol mélyen egy doboz, és az
nem te vagy, azt hiszed. felkelsz,
és elrejti előled a szoftvered. dolgozol,
este elmész inni, és akkor, néha, észreveszed.

van valahol egy szirén. ő már ott volt,
amikor gyűrődni kezdtek ezek a hegyek.
ő tudja nálad jobban, azon a sötét napon mi
történt veled, hogy azt hitted, magadévá teheted.

van valahol egy farkas. és te vagy az, aki ölni
tanítottad. pedig volt idő, amikor egyéb dolga
nem volt, csak terelni a folyómedreket.
a hold a szirénnek, a szirén a farkasnak adta át

az éneket. próbálj meg lassabban, hosszabban
kilélegezni. te vagy az a liget. a szívfrekvencia
variabilitása írja át a szoftvered. hogy szégyen,
hogy önundor, hogy erőszak, hogy vérző fenyvesek.

engedd el őket. van valahol egy mag.
üvölts. onnan
származol, és minden változat onnan ered.
üvölts.
mert akkor még nem voltak nárciszhierarchiák.
nem félelem dobozai nyíltak tavaszi tereken.