A pészah az egyik legnagyobb zsidó ünnep, amely a kovásztalan kenyér (pászka) ünnepe is. Ez amolyan ostyaféleség, amely a szegények kenyerét jelképezi, mert a zsidó nép egyiptombéli kivonulásakor nem volt idejük a kelesztésre. A pészah ünnepét a nevelés (szemléltetés) és zarándoklat, valamint a tavasz ünnepének is tartják.
A hét napot számláló ünnep első napján ünneplik az egyiptomi szolgaságból való kiszabadulást, az utolsón pedig a tengeren való átkelésre emlékeznek. A közbeeső napok félünnepeknek számítanak.
A brassói zsinagógában március 27-én ünnepeltük meg a pészah első napját. A szédervacsorán – amelynek szabályait a házigazda, jelen esetben a brassói zsidó hitközségek elnöke ismertette – felszolgált jellegzetes ételek között báránysült és egészben főtt tojás is volt; kezdetnek az ilyenkor szokásos „keserűgyökér” (zeller)-darabkákat bemártottuk sós vízbe. A bőségesen terített asztalok mellett a Haggádából (szertartáskönyv) felolvasásokat tartottak, és dicshimnuszok csendültek fel. Különösen kiemelkedő volt a tízcsapás himnusza, amelynek során mind a tíz egyiptomi csapásra egy korty bor öntetett a poharakba; de más rituálé is kapcsolódik a borhoz.
Az idei pészah részben egybeesett a nyugati kereszténység húsvéti ünnepével, a görögkeleti híveké még ezután következik. A magam részéről mindenkinek shalomot, békét kívánok.
Veres Ibolya, Uzon
