Korántsem szokványos módon maradt fenn a huszadik század elejéről az árkosi fogyasztási és értékesítési szövetkezet több mint húsz irata. Végh Benjámin árkosi lelkész-esperes a világháborút követő nehéz években a nála levő régebbi szövetkezeti iratokat újrahasználta egyházi levelezéséhez, így ezek, mint hivatalos iratok, bekerültek az árkosi unitárius egyházközség levéltárába. A szép fejléces levelek, áruajánlatok, rendelések, a múlt század eleji falusi üzlet életébe engednek betekintést. Alexandre Dumas szerint „az a mű, amelyet másodszor is elolvasnak: megmarad”. A dokumentumok lapozgatása közben ezt parafrazálva írhatjuk: az az irat, amit újrahasználnak, megmarad.
1892. március 12-én az alakuló gyűlésen elfogadott alapszabályzat szerint megkezdte működését az árkosi takarékpénztár részvénytársaság kétezer forint alaptőkével. A részvénytársaság 1905-ben 100 darab 10 koronás részvénnyel részt vett a helyi fogyasztási és értékesítő szövetkezet alapításában. Négyévi tevékenység után, 1909. október 17-én, vasárnap szép ünnepély keretében felavatták a szövetkezet új áruházát.
A Székely Nép újság részletesen beszámolt az eseményről. A nemzeti lobogóval díszített épület előtt összegyűlt közönség elénekelte a Szózatot, majd báró Szentkereszty Béla és Szotyori Nagy Lajos igazgató tartott beszédet. Cserei Irén és Göncz Mariska énekduettje, valamint Szabó Dénes szavalata után „az okmányt rézdobozba helyezve Szentkereszty Béla báró a fenntartott helyre betette és Svéd József kőmívesmester befalazta.” Az eseményt fényképek örökítették meg. Az avatás után a közönség átvonult a községháza nagyteremébe, ahol 144 személynek terített ebéden vett részt.
1910. november 3-án a Háromszék, Csík és Brassó vármegyében működő szövetkezetek vezetőinek Sepsiszentgyörgyön tartott összejövetele résztvevői kocsikkal Árkosra utaztak, hogy a mintaértékű üzletet meglátogassák. „A vezetők nagy részét meglepte a modern áruház és annak beosztása” – írja a Székely Nép. Az értekezleten Végh Benjámin lelkészt kérték fel az elnöki tisztségre.
Az iratokból rég elfelejtett cégnevek, hajdanán használt termékek ötlenek fel. Legyen az munka, mulatás, gyász, öröm, a szövetkezeti üzlet biztosította a szükséges termékeket. Az árkosi üzletbe Fadrich Májer sepsiszentgyörgyi sörraktárából hozták 50 és 100 üveges ládákban a 24 krajcáros Czell és Bajor söröket. A szeszt a szomszédból, Kőröspatakról szerezték be, a Gróf Kálnoky-szeszgyár bérlőjétől, Kovesán Irimietől, aki 1910-ben újonnan beüzemelt szeszfinomítóját reklámozva remélte, hogy az árkosi üzlet tőle fogja szeszkészletét beszerezni. Ugyancsak italt rendeltek a marosvásárhelyi székhellyel rendelkező Erdélyi uradalmi borok kiviteli pincészetétől, ahonnan szilvóriumot, seprő- és törkölypálinkát és likőrt lehetett beszerezni. Ütő András sepsiszentgyörgyi bőrkereskedő volt a bőrtermékek forgalmazója, a budapesti Ádám Károly Fonál- és Kézimunka-kereskedő termékei mellett mintakönyvet is küldött rendelői számára.
A fontos petróleumot Brassóból, a kőolajfinomító gyártól vásárolták, az áru vasúton érkezett Sepsiszentgyörgyre, majd onnan kocsin Árkosra. Ugyancsak a Cenk alatti városból hozták a mindennapi munkához szükséges vaseszközöket a Thomas, Scheeser és Galtz vaskereskedéstől, melynek üzlete a város főterén működött. Asztalosmunkához való vastermékeket a feketehalmi Horváth M. J. gyártól vásároltak, mely levele fejlécén azzal büszkélkedett, hogy „első magyar szerszámgyár. Alapítva 1879.” Íme, a termékek listája: gyalupad, csavarszorító, enyvezőbak, csavarszolga, esztergapad, mindez több méretben. A papírneműt Budapestről, Rigler Ede papírneműgyára raktárából hozták, a nyomtatást Brassóban intézték a Gött János és Fia Könyvnyomdánál.
A reklám sem ma született... Az 1876-ban alapított Braedt Károly besztercei légyfogó- és faviaszkészítmény-árusító reklámlapját olvasva elmosolyodunk, hiszen a BREDOL légyfogó üvegállvány tányérral együtt, akárcsak a kisebb méretű PICCOLO, ma már ismeretlen tárgy. A hengeren forgó légyfogószalag talán már ismertebb, a PERFEKT és KOKO név alatt forgalmazott termékekhez ónozott vaslemezből készített, elegáns állványt is kínáltak. „A jobb vevőknek, kávéházaknak és vendéglőknek különösen ajánlható. A süvegek, kivált a nem göngyöltek, üres üvegpalaczkra is felállíthatók.”
A halál, gyász is része a mindennapoknak. Az árkosi szövetkezeti üzlet 1910-ben rendelte meg a ma is meglévő, de alig használt gyászkocsit a budapesti Paszomány Gyászkocsi és Ravatalgyár részvénytársaságtól. A fővárosból hozták a temetési és gyászkellékeket is: a Grosmann és Goldstein szemfedélgyártól.
Az első világháború megnehezítette az árubeszerzést: a brassói Hesshaimer J. L. és A. cég levelében megjegyzi: „A háború tartalma alatt csakis előre teljesített készpénzfizetés ellenében szolgálhatunk most áruval”. A budapesti Magyar Királyi Sójövedék vezérügynöksége is levélben értesíti az árkosi üzletet a pamutzsákok árának növeléséről.
1926-ban az árkosi unitárius eklézsia templomát javíttatta. A szükséges anyagok egy részét a helybeli szövetkezeti üzletből vásárolták. A brassói Hesshaimer J. L. és a céghez tartozó Portland Cementgyár stakatúrgipszet, valódi lenolajat és fekete festéket ajánlott, az ugyancsak brassói jó nevű Kamner és Jekelius vasnagykereskedés pedig stakatúrnádat és stakatúraszeget.
Akárcsak egy képes album lapjai, az idézett iratok egy letűnt világ pillanatképeit elevenítik meg, megőrizve azokat a jelennek, jövőnek.
Márk Attila
