A cserkészet és az egykori pionírmozgalom eszmei szempontból lényegében különbözik. Minden más vonatkozásban sok a hasonlóság, hiszen az iskolán kívüli nevelés fontos tényezője mindkettő.
Ezalatt a mindennapi élet hasznos tevékenységét értjük. A tizenéves tanuló azonban nem a kommunizmus kizáró jellegét és az osztályharcos elkötelezettséget tanulta meg a vörös mozgalomban, hanem a cserkészettől átvett gyakorlati élet élményét. És mivel a kiközösítés „osztályszempontú” volt, nem pedig a tanulás és a viselkedés alapján történt, csorbította a gyermekkorú pionír igazságérzetét.
De a cserkész három alapvető erkölcsi törvény tisztelője és betartója: ez a haza, a vallás és a család iránti hűség és elkötelezettség. Természetesen önkéntes és megtisztelő, amit a fogadalom erősít törvénnyé.
Lássunk néhány történelmi példát.
Oroszlánszívű Richárd angol királyt a keresztes hadjáraton néhány kísérőjével együtt a pogányok körülvették. Kísérői már mind elhullottak, egy szolgálója kivételével. A király már meg akarta adni magát, amikor szolgája elkiáltotta: „Én vagyok a király!” A pogányok a királyt rögtön eleresztették és a szolgára vetették magukat. Őt elfogva a szultán elé vitték, ahol kiderült a csel, ám Szaladin szultán büntetés helyett szabadsággal jutalmazta meg a királyáért életét kockáztató szolgát.
V. Károly császár éppen misét hallgatott, amikor jelentették neki, hogy egy idegen uralkodó követe érkezett meg, és sürgősen akar vele beszélni. A császár nem kelt fel imazsámolyáról, hanem halkan visszaszólt kamarásának: „Mondd meg neki, hogy jelenleg magam is kihallgatáson vagyok.”
Liszt Ferenc, a világhírű magyar zeneszerző Toulouse-ban egyik hangversenye jövedelmét munkásjóléti célokra adta. Egy munkásküldöttség kereste fel, hogy az éppen útra készen álló művésznek ezt megköszönje. Beszéd közben sajnálkozásuknak adtak kifejezést, hogy maguk a hangversenyt nem hallgathatták meg, mert nekik ilyesmire nem telik. Liszt Ferenc elhalasztotta az utazását és csak a munkások részére hangversenyt rendezett. Nem tett társadalmi különbséget, a művészetek élvezése a munkásoknak is joga.
XVI. Károly svéd király meghívta asztalához a követek házának egyik kiváló tagját, Sven Missont. Az illető úr azelőtt cipész volt. Az asztalnál egy gróf is ült. A gróf lekicsinyelve kérdezte a követtől: „Igaz, uram, hogy ön ezelőtt cipész volt?” „Igen, igaz, de nemde, gróf úr, ön nem volt az?” „Mit akar ön ezekkel a szavakkal?” – kérdezte ingerülten a gróf. „Csak azt akartam mondani, hogy ha ön cipész lett volna, akkor bizonyára máig is az lenne.”
