Millió ígéret hangzott el az elmúlt időszakban, hogy országosan javítják a vasúti átjárókat, 2019-ben a kormány egy 35 millió lejes beruházási programot hirdetett meg, amelynek kifutási ideje két év, és 246 országúti átjáró korszerűsítését foglalja magában, tavaly novemberben a Sepsiszentgyörgy–Bereck vasútvonal átjáróit is elérte a felújítás elméleti szakasza, a szárnyvonal átjáróin közlekedni azonban továbbra is szinte lehetetlen.
A tapasztalat szerint a maksai átjárónál öt másodpercenként haladna át egy jármű, de legtöbbször óriási kocsisor alakul ki, mert a döccenőben még a tehergépkocsik is lassítanak, nem beszélve az esti órákról, amikor a járványügyi kijárási korlátozások miatt 21 és 22 óra között mindkét irányban megnövekszik a forgalom, és lerobbant vasúti átjáró is közrejátszik abban, hogy ebben az időszakban a Sepsiszentgyörgy–Kézdivásárhely szakaszon gyakran ötven-hatvan perc az utazási idő.
Vajon milyen balesetnek kell megtörténnie ahhoz, hogy ezeket az átjárókat az országutak rendes közlekedési szakaszának tekintsék? Nem arról van szó, hogy az adott országúti szakaszon engedélyezett sebességgel kívánna átmenni bárki a vasúti átjárón, hisz egyértelmű a lassítás, de előfordulhat, hogy a vasúti sínek és a betonlapok között kialakult mély gödörben fennakad egy jármű, és időbe telik a kiszabadítása, arról nem beszélve, hogy az alacsony járműveknél hány olajteknő adja fel a szolgálatot a döccenéskor. Nem csak lakossági igény ez, kötelessége is az érintett hatóságoknak járhatóan tartani a vasúti átkelőhelyeket.
