Az újságírók jelenlétében zajló eseményen újabb szereplőket ismerhettünk meg, hisz – amint már többször hangsúlyozták a szervezők – kettős, esetenként hármas szereposztásban mutatják be az elő­adást. A sajtó munkatársai­nak lehetőséget biztosítottak arra, hogy szóba álljanak az alkotókkal, így lapunknak is sikerült megszólaltatnia több énekest, valamint a producert és a zenekar szólógitárosát is, akik mindannyin készségesen álltak rendelkezésünkre.

Új szólisták

Elsőként a Laborc szerepét játszó, árkosi származású Rétyi Zsomborral beszélgettünk, aki énekes, táncoskomikus, a Kolozsvári Magyar Opera társulatának tagja. Mint mondta, gyermekkorában nem volt rock­zenei beállítottságú, de az István, a király mégis végigkísérte az életét, és Laborc, valamint Torda szerepét érzi közel magához a bennük lévő rengeteg energia miatt. Számára az a legnagyobb kihívás a szerepében, hogy úgy tudja képviselni és átadni ezt az erőt, hogy közben ne tűnjön fanatikusnak, agresszívnek, mindenkit eltaposónak, inkább az egyenes gerincű ősmagyart formálja meg, akit mindenekelőtt az erős hit és magyar öntudat jellemez. A próbafolyamatban jelenleg az a legnehezebb, hogy egyszerre csak kevesen tartózkodhatnak egy teremben, így nem láthatják egymás próbáit, és nem tudják felmérni, hogy pontosan hol tartanak a felkészülésben.

Ezúttal Ritziu Ilka Krisztina alakította Réka szerepét, aki színész, énekes, táncos, a nyárádszeredai Bekecs Néptáncszínház tagja. A marosvásárhelyi színművészeti el­végzése után dolgozott a Spektrum Színháznál, a Hahotánál, aztán a miskolci Csodamalom Bábszínháznál, de végül hazajött, mert Erdélyben érzi igazán itthon magát. Mint mesélte, testvérével közösen már gyermekkorában „koncerteket adtak” a nagyszülőknek az István, a királyból, és már csak azért is nagy kihívás számára Réka szerepe, mert az előtte levő Rékák nagyon magasra helyezték azt a bizonyos lécet. Igyekszik a legtöbbet kihozni magából, és örömmel tapasztalja, hogy nem vetélytársakként viszonyulnak egymáshoz a másik szereposztás Rékájával, inkább segítik egymást. Jelenleg azon dolgozik, hogy megerősítse a szereplője látnoki voltát, hisz valószínűleg nem véletlen, hogy Réka pontosan látja előre az apja halálát. Az is kihívás számára, hogy megtalálja az Isten felé fordulás és az apja iránti szeretet közötti középutat. A különböző partnerekhez való alkalmazkodás sem könnyű, ugyanis nem dőlt még el, hogy pontosan melyek lesznek a végleges szereposztások.

Réka és Laborc

Sarolt szerepében ezúttal Szabó Enikő színésznő, a Csíki Játékszín társulatának tagja mutatkozott be, aki lapunknak kifejtette: ez a munka is színészet, mégpedig a javából. Nagy az elvárás, de örömmel tapasztalja, hogy nagyon profi a stáb, a rendező, pontosak az instrukciók, és az új ötletekre, változtatásokra, viszonyok tisztázására vonatkozó kérdésekre is mindig nyitottak az alkotótársak. Folyamatosan elemzik a színpadi helyzeteket, drámai folyamatokat, és bíznak abban, hogy augusztusra négy beérett előadással tudják fogadni a közönséget. Azt is elmondta, hogy annak idején éppen a születésnapján tartották a nagy sikerű csíksomlyói előadást, és mivel színészkollégái is játszottak benne, a főpróbaidőszakot maga is ott töltötte a somlyói nyeregben. Az az élmény is közrejátszott abban, hogy jelentkezett a mostani szereplőválogatásra. Saroltnak különösen nehéz belépői vannak, mert mindig félbeszakít valamit, talán ez jelenti számára a legnagyobb kihívást ebben a szerepben.

Baricz Gergő már korábban bemutatkozott Koppány szerepében, de mivel most darabbéli feleségeit is megismerhettük, ismét jelen volt a próbán. Őt is faggattuk hát a szerepéről, és arról, hogy mi minden történt vele a tehetségkutató óta. Előbb új dalokat írt és megjelentetett egy lemezt, aztán elvégezte a Kőbányai Zeneiskolát, ahová visszahívták tanárnak, így ott ragadt Budapesten. Jelenleg is ez a fő munkája, de emellett rengeteg zenei projektben vesz részt, melyek többnyire az ő kezdeményezésére jöttek létre. Sok szempontból rossz a vírushelyzet, de ő igyekszik gyümölcsözővé formálni a körülményeket a maga számára – mondja.

Bevallása szerint még nincs megérve benne Koppány szerepe, sőt, épp egy mély hullámvölgyben van az alakítása, de tudja, hogy csak akkor lehet igazán jó egy szerep, ha az embernek sikerül átrágnia magát a nehézségeken. Amikor nem találja a helyét, egy bizonyos „biztonsági üzemmódban” szokott dolgozni, ahol csupán leénekli a részét, de az igazi cél az volna, hogy az ő fizikai és lelki adottságaival bizonyos értelemben újjáteremtse ezt a karaktert.

Koppány és feleségei zenekarral

Természetesen nem lehet egészen másképp játszani Koppányt, mint amilyenre íródott, mert a többi szereplőhöz való viszonyai adottak, de nem törekszik arra, hogy lemásolja Vikidál Gyula alakítását. „Jó lenne valami olyan megismételhetetlen előadást létrehozni, amiről az emberek azt érezhetnék, hogy ez csak nekik volt újjászülve” – fogalmazott Baricz Gergő. Szerinte az emberek többsége azért várja ezt a produkciót, mert amikor kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, mint amilyen ez a világjárvány is, jólesik elvont dolgokba, eszmékbe kapaszkodni. „Reméljük, hogy olyan magasságokba sikerül most feltornásznunk magunkat, ahonnan valóban tudunk segítséget nyújtani” – magyarázta.

Erő és szentség

Dancs Zsolt producertől először azt kérdeztük, hogyan zajlanak a próbák, és jelenleg hol tart az előadás előkészülete. Mint kifejtette, folyamatosan adaptálniuk kell a munkát a vírushelyzethez, mert mindenekelőtt az alkotók biztonságát kell szem előtt tartaniuk. Nagyon sok helyszínen gyakorolnak, napi szinten vannak egyéni próbák az ének- és tánctanárokkal, és online felkészítőket is tartanak azoknak, akik nem tudnak jelen lenni a helyszínen. Kiscsoportos próbák is zajlanak, hisz a szereplők bizonyos dalokban együtt énekelnek, ezenkívül pedig minden hónapban workshopot szerveznek, ahol nagyobb részeket, hosszabb jeleneteket raknak össze.

Boldogan jelentette be, hogy minden a terv szerint halad, már zsinórpróbákon is túl vannak mindkét szerep­osztással, de még sok munka áll előttük. A színészeknek inkább a zene jelent kihívást, a zenészeknek pedig a színészi munka, ezenkívül élő zenekari kísérettel kell énekelni, ami fokozott koncentrációt igényel.

Dancs Zsolt szerint a szerzőknek és a jogtulajdonosnak régi álma volt egy kimondottan erdélyi zenészek, énekesek által színpadra állított István, a király, tehát örültek ennek a kezdeményezésnek, és nagyon sokat segítenek mindenben. Szinte naponta kommunikál velük. „A 2003-as csíksomlyói élményhez hasonlóra számítanak most is, nagyon készülnek a bemutatóra... Én úgy érzem, hogy egy kis új lendületet ad a mi munkánk nekik a jelenlegi nehéz helyzetben, amikor több mint ötven év állandó színpadi jelenlét után immár másfél éve kénytelenek otthonaikban rostokolni” – mondta Dancs Zsolt, aki sok rendezvényt szervezett már, de ennek az előadásnak a produceri feladatköre új kihívást jelent számára.

„Nagy öröm nekem ez a munka, mert valami megmagyarázhatatlan erő és szentség árad ebből a darabból. Benne van számomra egy gyermekkori nagy moziélmény, aztán házkutatások kálváriája, és az egyik szerzővel, Bródy Jánossal való borozgatások emléke is, akinek rengeteg erdélyi koncertjét koordináltam az elmúlt tíz évben, és aki sokat mesélt nekem az István, a király születéséről. Akkor még nem értettem, hogy miért mesélte el nekem ezeket, de a Jóisten útjai kifürkészhetetlenek, és mindez most derült ki számomra” – fogalmazott.

Nagy a tét

Makkai Kálmánnal, a zenekar szólógitárosával is beszélgettünk a készülő előadásról. „Nem én vagyok a zenekar vezetője – szabadkozott a kérdésünkre –, csak mivel a zenekari próbák alatt én énekeltem a dalokat, hogy tudjuk, hol tartunk, nekem jár a legtöbbet a szám.”

2019 decemberében hívta fel a zenei vezető, Szilágyi Zsolt Herbert, hogy vállalná-e ezt a feladatot, ő pedig örömmel igent mondott. Miután kialakult a teljes csapat, elkezdtek próbálni, s minél többet hallgatták és játszották a dalokat, annál jobban megszerették a művet. Azóta már több mint egy év telt el, és most ott tartanak, hogy részükről akár már holnap be lehetne mutatni a darabot, minimális hibákkal, amelyeket talán csak a szerzők vennének észre, de az a cél, hogy ezeket is mind kiküszöböljék, ezért az énekes próbákon kívül kimondottan zenekari próbákat is tartanak hetente egyszer-kétszer.

Mint mondta, nehéz az egyeztetés a szólistákkal, akik Erdély különböző részeiből vagy éppen Pestről érkeznek haza, és különösen lassan haladtak az elején, amikor még nem sikerült mindenkinek felvennie az előadás hangulatát. Minél többet dolgoznak velük az énektanárok, annál jobban halad a teljes próbafolyamat – tette hozzá. A szimfonikusokkal még nem próbáltak, ők kottából gyakorolnak és csak a végén kapcsolódnak be.

„Nagyon nagy a tét, ilyen volumenű produkcióban még nem vettem részt, nem is nagyon volt még mifelénk ehhez hasonló” – mondta Makkai Kálmán. Egyik legnagyobb kihívás a zenekar számára, hogy pont úgy szólaljanak meg a dalok, ahogy eredetiben szóltak. A stúdiófelvételen adott esetben több gitár is szól, amit ők különböző effektusokkal próbálnak elérni. „Nemcsak azért örülök ennek a feladatnak, mert ebben a holt időszakban lehetőséget kínált a munkára, hanem azért is, mert tényleg rengeteget tanultam belőle. Elképesztő, hogy milyen igényesen volt megírva ez a rock­opera, nem véletlenül vívta ki magának ezt a hírnevet” – zárta szavait.