A Máltai Szeretetszolgálat kilenc megyéből érkezett ifjainak mikóújfalusi munkatáborában tegnap hatvanöten izzadtak a tűző napon, a legnagyobb forróságban természetesen abbahagyták a munkát, árnyékba húzódva várták a már messziről is illatozó ebédet. A konyhasátorban a szakácsok tüsténkedtek, a déli szünetben a patak vizét használó szabadtéri zuhanyozónál volt legnagyobb a sürgés-forgás.

Bár látszólag minden a sátortáborok megszokott rendje szerint történik a mikóújfalusi Patakszeren, Tischler Ferenc táborvezető mégis panaszkodik, mert ha a hatóságok továbbra is annyi akadályt gördítenek az ilyen jellegű táborok szervezése elé, amint a múlt héten — amikor az általuk készített árnyékszékek helyett vécékonténereket kellett bérelniük, mert a hagyományos latrina az unióban nem partiképes, a fogmosáshoz, kézmosáshoz felirattal ellátott külön-külön víztartály és öblítő szükségeltetik, a konyhasátor pedig csak azért úszta meg a lebontást, mert igazolták, hogy nem tárolnak élelmiszert a táborban —, szerinte az ilyen megszorítások ellehetetlenítik a cserkészek és olyan civil szervezetek nevelő-oktató táborait, amelyeknek egyik célja éppen az, hogy a gyermekek, fiatalok maguk képezzék ki a tábor életterét. Mindettől eltekintve a társaság jól érzi magát a félig kész táborban, és készül a hét végi országos fesztiválra, amelyre közel kétszáz máltais társukat várják, hogy a szórakozás mellett többek között arról is tárgyaljanak, hol, miként tudnak segíteni év közben az önkéntes tevékenységek révén.