Ünnepi gálaesttel emlékezik meg alapítása 50. évfordulójáról Budapest Főváros Bartók Táncegyüttese vasárnap a Művészetek Palotájában. Az esten eljátsszák az utóbbi három és fél évtized kiemelkedő táncalkotásait.
A kezdetektől ― 1958-tól ― a hetvenes évek elejéig Molnár István koreográfiái és Tímár Sándor ― a többi között Bartók Béla zeneműveire készített ― alkotásai jellemezték az együttes munkáját. Majd 1970-től Martin György zene- és tánckutató tudományos munkássága és barátsága segítségével Tímár Sándor ebben a műhelyben fejleszthette ki addig a világon egyedülálló táncoktatói módszerét. Rögtönzött paraszttáncot színpadon először a Bartók Együttestől láthatott a közönség, így válhatott a táncházmozgalom fő központjává és szinte világméretű elterjesztőjévé. Számos alkalommal járt Tímár segítőtársaival Japánban, ahol először a tanárokat tanították meg a néptánchagyományok életben tartásának módszereire. Mert ― fejtette ki az alapító és mai igazgató, Szappanos Tamás is ― nem magyar néptáncot oktatnak a nagyvilágban, hanem azt a szisztémát, amellyel ki-ki a maga értékeit tudja megőrizni és felmutatni.
Az amatőr táncosokat professzionális előadóvá felnevelő együttes volt a táncházmozgalom bölcsője. Két érdeklődő fiatal ― ekkor még szintén amatőr muzsikusok ―, Sebő Ferenc és Halmos Béla csatlakozott Tímárhoz. Sebő, aki ma a Zeneakadémia egyik népzeneoktatója, elmondta: ők csupán lelkesek voltak, és a tánc teremtett rendet a muzsikájukban. Szerinte főnixként kelt életre az a néptánc és népzene, amelynek a lejegyzését Bartók, Lajtha és a többiek, valamint Martin, a Pesovár-testvérek elkezdték. Ez a kincs ma is adhatna feladatot az utódoknak. Az együttesből olyan, ma már világhírű művészek indultak, mint ifjú Csoóri Sándor, Sebestyén Márta vagy a koreográfus Kovács Gerzson Péter, továbbá az építészként híressé vált Zoboki Gábor.
Az egykor a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete által alapított Bartók Együttes mai fenntartója Budapest Főváros és a Budapesti Művelődési Központ.
