A budapesti Városmajor utcához több szállal kötődöm. Családomból ketten voltunk „vendégei” az itt működő Semmelweis Szív- és Érsebészeti Egyetemi Klinikának.

Amikor az utcába betérő autóbusz vezetője bemondta: a Barabás-villa megálló következik, leszálltam. A megálló mögött egy szép, klasszicista kúriát pillantottam meg. Barabás-villa? A legnagyobb meglepetésemre Barabás Miklós festőóriásunk teljesen felújított egykori budapesti lakása előtt álltam. Itt egy villa tűnik elő – otthon, Márkosfalván egy emlékkopja jelöli a Barabás család háza helyét.

A Barabás-villa Budapesten

A kúria mögötti kert gondozott arborétumában áll a festő mellszobra, kezében paletta és ecset, tekintete messzibe révedő. A szobor alkotója Miholcsa József, akinek megannyi művét itthon is láthatjuk.

A villa egyébként esti elit szórakozóhely. Öregedő gondnoka rosszallólag mutatott egy fiatalok számára hevenyében épült, tájidegen, zajos mai mulatóhelyre: ők állják a villa fenntartási költségeinek felét – mondta. „Én Barabás szülőföldjén lakom, ahol Márkosfalva található” – mondtam a gondnoknak. Sejtettem, hogy soha nem hallott róla, s ezért nem is folytattam, nem mondtam el, hogy a festőnek itthon egyenes ági leszármazottai is élnek, gondoltam itt dr. Barabás Imre torjai nyugalmazott családorvosra, akit már mikós kisdiákként megismertem.

Székely szemüveggel

„Minden gyermek szívesen barangol a mesék csillogó világában és fantasztikus, rejtelmes birodalmában. Én is így voltam vele, s mivel a kézdi székelyeknek mesékkel színültig tele országában születtem s növögettem, e tekintetben nagy szerencsém volt. Bőven tudtam hódolni a szenvedélyemnek. Még pendelyes gyermek voltam, amikor az önfeledt lelki táplálkozásom közben egyszer csak azt vettem észre, hogy ezen a földön, mármint Székelyországban a mesék birodalma mellett egy másik birodalom is van, mely fantasztikus eseményekben, szereplőkben és más egyebekben legalább olyan gazdag, mint a mese világa. A kettőben rengeteg az azonos vonás. Van azonban egy jellegzetesség, amiben élesen különböznek egymástól, mert míg a mese állandó beszéd, témás lelki felüdülés, addig a székely múlt egy másik birodalom” – magyarázza Márkosfalvi Orbán Dezső (1913–2007) közgazdász, író, történész Székely Gesta című könyve ajánlónak is beillő előszavában.

Sorait olvasva az az érzésünk, hogy bár egy életen keresztül tanulmányozta a székelység eredetét, nem jutott előbbre. Feltette székely szemüvegét, s meg kellett elégednie falvaink apró adatokból mozaikként összeálló helytörténeteivel. Mesélő falvaink sorozatunkban mi is ezt próbáljuk követni, miközben rádöbbenünk, hogy már jócskán mind a túlsó parton vannak azok a mindentudó régi öregek, akikre most nagy szükségünk lenne, akik magukkal vittek sok-sok titkot-érdekességet a falu életéből, s nekünk, a hátul maradottaknak meg kell elégednünk azzal, amit a szájhagyomány s a nagyon gazdagnak nem mindig mondható helytörténeti irodalom ránk testál. Nos, ezeket próbálgatjuk most is gyarapítani, nem történészként, szociográfusokként, hanem falujáró újságíróként/riportereként kiegészíteni.

Orbán Dezső (W)

Márkosfalvi Orbán Dezső Székely Gesta című könyve székelységünk történetének kronológiáját összegezi, s mint ilyen, kiváló segítsége lehet a történelmet oktató szaktanároknak, a történelem iránt érdeklődő közép- és főiskolai hallgatóknak. A Samel úr című kötetet Zoltán nevű testvérével közösen írták, alcíme Egy székely család a történelem forgószelében, családjuk történetét mutatják be ebben. Különlegessége a köteteknek, hogy a kézdivásárhelyi Székely Nyomdában készültek, s ott vannak a falu számos családjának a könyvespolcán.

Kézdimárkosfalva az Észak-Mezőföld egyik legmódosabb faluja volt, talaja ma is kiváló minőségű. Az omladozó vagy felújított kúriák földbirtokosai (Márton, Eperjesi, Nagy stb.) és a köznépi földvagyon tette aránylag gazdaggá ezt a települést. A termőföld megmaradt, részben újraosztódott, a falu népessége rálépett a kiöregedés ösvényére, a dolgozni tudó fiatalok máshol keresik a boldogulást, a földszerető ifjak száma megcsappant.

A gyerek Barabás és a Gaál família

A festő Barabás Miklós (1810–1898) mindig előnévként használta szülőfaluja nevét. A márkosfalviak soha nem felejtették el. Még a helybeli apróságok is tudnak róla, hiszen az óvoda is az ő nevét viseli, arcmását fehér márványba Hunyadi László marosvásárhelyi szobrász mintázta meg 1970-ben, ott áll település központi emlékparkjában. A szülőháza helyét jelölő kopjafa feliratán ez áll: „Ezen a helyen született márkosfalvi Barabás Miklós falunk nagy szülöttje, 1810–1898” – készítették a csernátoni Haszmann testvérek 1998-ban.

Barabás Miklós a dálnoki Gaál-kúriában töltötte kisgyermekkorát Gaál Terézia kisfiaként. Az asszony ugyanis elhagyta márkosfalvi Barabás János nevű férjét, és hat hónapos gyerekével visszament dálnoki szüleihez. A festő emlékiratában idézi fel a Dálnokon töltött éveket, majd az eléggé nehéz nagyenyedi szolgadiák esztendőket. A dálnoki Gaál- kúria 2014-ben kívül-belül megújult. Barabás Miklós Központ a neve, és emléktáblát is avattak a névadó tiszteletére. A Közösségért Alapítvány hozta létre, hogy helyet biztosítson tehetségtámogató és gyermekgyógyító programjainak.

Barabás Miklós, a falu nagy fia

A festő anyai ági rokonságába tartozott Dálnoki Gaál Péter (1810–1896), aki a Székelyföldről a Mezőségre költözött s 1835-ben az Erdélyi Királyi Kancellária ülnöke volt, emlékére gyermekei 1911-ben létrehozták a Dálnoki Gaál Péter Alapítványt a Kolozsvári Református Kollégium támogatására. Dálnoki előnevet viselt Gaál József (1811–1866) költő, író és drámaíró, Damjanich János honvédtábornok titkára, A peleskei nótárius c. bohózat szerzője, az MTA levelező tagja. Dálnoki gyökerekkel rendelkezik dr. Gaál György (sz. 1948) Kolozsváron élő hely- és művelődéstörténész, író, a Házsongárdi temetőről írt egyik legteljesebb kiadvány szerzője, a Magyar Kultúra Lovagja. Információink szerint Dálnokon a Gaál família nevében kihalt.

Falu a Mezőföld szívében, régi és új jelesek

Berszán István egykori megyebíró – a márkosfalvi Bodolák és idézett Orbán Dezső sorában – a település harmadik krónikása-mindentudója. Bár már a hetvenen túli éveit tapossa mindenki, még felesége is Pistikának szólítja. Memóriája nem hagyta el, kívülről sorolja a falura vonatkozó adatokat, évszámokat, mesélt a jeles márkosfalvi kálvinista lelkészekről, a templomépítő zágoni Bodolákról, Bodola Ferencről és fiáról, a híres negyvennyolcas főhadnagy és mérnök Bodola Lajosról (1825–1897). Ha Márkosfalva múltjáról van szó, mindenki őhozzá irányítja az érdeklődőt. Papp Zsolt tiszteletes, kézdimárkosfalvi református lelkipásztor értékeli Berszán István helytörténeti adatgyűjteményét, ígéretet tett, hogy amint az eklézsia anyagi helyzete engedi, sort kerít arra, hogy írott anyagát nyomdai kiadványba menthessék.

Berszán István

Neve alapján a falu Szent Márk evangélistáról, régi katolikus templomának védőszentjéről kaphatta a nevét. A Feketeügybe ömlő Csernáton-patak mentén fekszik, altalajából obszidiánból és andezitből készült kőbalta került napvilágra. Márkosfalva régi, középkori temploma a jelenlegi református templom és a parókia közös telkén állott. 1846-ból származó, szép szószékkoronáját az 1875-ben épült mai templomban őrzik. Millenniumkori és 1994-ben végzett javítását emléktáblán jegyzik a templomban. Régi harangjait megviselték a századok, újakkal kellett pótolnia a gyülekezetnek. Tornyában két működő acélharang-különlegesség szól, melyek a németországi Bochumban (1907), az Orbán-féle emlékharang Apolda (1926) híres harangöntödéjében készült. A templomkert élő emlékei a millenniumi fenyők, melyeket a magyar honfoglalás ezredévi ünnepségei óta megőrzött az egyházközség.

Egyedi és különleges a falu negyvennyolcas emlékműegyüttese: egy ütő nélküli néma harang és a vesztett csatákat jelképező öt megdőlt faragott kopja Kászoni Róbert márkosfalvi kötődésű képzőművész alkotása (2006).

A márkosfalvi néma harang

Márkosfalva római katolikus lakóinak lelki gondozását a csernátoni anyaegyház végzi. Filiális kápolnája is örökölte az ősi templom védőszentjét, Szent Márkot – mondta el a kis közösség mindenese, Dombi Elvira. Egyik harangját a Szeplőtelen Szűz tiszteletére Lönhárd Ferenc, Erdély katolikus püspöke öntette 1884-ben Manchen Mihály segesvári mester műhelyében.

A temetőben faragott régi sírkő alatt alussza álmát a Bodola család. A mezőföldi falu egyik jelessége Bodola Lajos (1825–1897) főhadnagy volt, Gábor Áron segítője az ágyúöntésben. Bem őt bízta meg a Vöröstoronyi-szoros védelmével. Törökországba emigrált, ahol Kossuth szolgálatába szegődött. Olaszországban mint út-, híd- és vasútépítő mérnök dolgozott. Hazatérve szakíróként működött. Bár Brassóban halt meg, minden bizonnyal édesapjával egy sírban nyugszik a márkosfalvi temetőben.

Márkosfalva volt a fészke a Sipos családnak, maradékai –  Sipos Béla közgazdász, pécsi egyetemi tanár – Magyarországon élnek. Márkosfalvi Sipos László (1860–1886) fiatal tanító és tiszthelyettes, tehetséges vívó hírében állt, és az író Herczeg Ferenccel párbajozott a szerbiai Versecen, az író szülővárosában. Sipos a párbajban halálos sebet kapott, a helyszínen elvérzett, porai a verseci temetőben nyugszanak. A híres párbaj valóságos irodalomtörténeti érdekesség, amelyről maga az író is megemlékezik írásaiban.

Községkapuban Mátisfalva

Márkosfalva egybeépült Mátisfalvával, utóbbi 1899-ben veszítette el közigazgatási önállóságát. Márkosfalva felőli bejáratánál megcsodálhatjuk a több száz éves iker rezgőnyárfát. A falucska református temploma idegenforgalmi érdekesség:  1780-ból való szószékkoronája „székely népi színekben” tündöklik, készíttetőjének pusztuló sírkövét a templomban őrzik.

Rokokó fülkagylós és barokk virágornamentikával díszített pad- és karzatmellvédjei egyediek. Mennyezeti kazettái 1820-ból valók. Ezekkel egykorú lehet a régi úrasztala is. Tornyában műkincs értékű harangocska szól. Tartler János neves brassói szász mester munkája 1780-ból. Gáll Attila márkosfalvi gondnok és községi képviselő szerint a műemlék templom felújításra vár. Közelében, a település nyugati bejáratánál monumentális székely kaput állíttatott a szentkatolnai önkormányzat.

Kézdimárkosfalva testvértelepülési kapcsolatot tart fenn a magyarországi Rábcakapival.