Ne feledjük, olyan folyamatról beszélünk, melyet már az induláskor számos kérdőjel övezett, kísértett a csúfos bukás veszélye, ráadásul a kezdeményezők szinte mindvégig ellenszélben dolgoztak, hiszen például Romániában korántsem nézték jó szemmel a Székelyföldről indult aláírásgyűjtést, mely az itteni államhatalom olvasatában a homogén nemzetállami elképzelések számára veszélyesnek tűnő kérdést feszeget. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy nagyjából „egy maréknyi ember” indult neki az aláírásgyűjtés igencsak rögösnek bizonyuló, két hosszú évig járt útjának, akkor látszik igazán, micsoda teljesítménnyel állunk szemben. Ők bizonyították: a kitartásnak, konokságnak és az ügybe vetett hitnek, minden akadály ellenére meglehet a jól megérdemelt gyümölcse.

Akár múlt időbe is lehet tenni a 2013-as makfalvi majálison először elhangzott „Székelyföldért megmozgatjuk Európát!” jelszót – vélte múlt pénteken, Sepsiszentgyörgyön Izsák Balázs, az SZNT elnöke. A teljesítmény alapján talán mégsem kellene ezt tenni, mert bár a célt elértük, és valóban: Európa megmozdult egy, az uniós berkekben igen kényes téma kapcsán, a harc még nem ért véget. És kell-e jobb fegyver, melyet bármikor felmutathatunk, mint az, hogy egy sokak által talán még hallomásból sem ismert, hivatalosan el nem fogadott, sőt tagadott régióból induló kezdeményezés ennyire képes volt „felforgatni” az öreg kontinenst, megbolygatni az állóvizet?

A méltán jogos ünneplés mellett nem tekinthetünk el attól sem, hogy ez csak az első csata, az első állomás volt, és távoli még a remélt győzelem. Egyelőre csak reménykedni tudunk, hogy az aláírások hitelesítése döccenőmentes lesz, és következhet az újabb nagy kihívás: a kezdeményezésnek az Európai Bizottság elé terjesztése, majd ennek következményei. Utóbbi talán a legnagyobb ismeretlen az egészben. Komoly kérdés ugyanis, hogy az Európai Unió „kormányára” milyen hatással lesz, hogy immáron másodjára kopogtatnak „ajtajukon” egy, az európai nemzeti kisebbségek és egyben a kontinens évezredes kulturális sokszínűségének fennmaradását célzó, nehezen támadható támogatásnak örvendő kezdeményezéssel. Hajlandóak lesznek-e belátni az Európai Bizottság tagjai ez alkalommal, hogy erős igényről van szó, komoly jelzésről, és másként eljárni, mint tették a kisebbségvédelmi törvénycsomag (Minority SafePack) kezdeményezés esetében? Vagy ismét közhelyes frázisokat pufogtatva lesöprik ezt is az asztalról, a gyakran hangoztatott „egység a sokszínűségben” elv még nagyobb dicsőségére?

Reméljük, ez alkalommal már elég lesz, hogy Európa tényleg megmozdult!