Barót képviselő-testületének legutóbbi ülésén komolyabb vitát váltott ki Zsombori Csabának a városi közlekedést érintő felszólalása. A független tanácstag úgy vélte, hogy bár a város néhány pontján ún. fekvőrendőr elhelyezése több mint üdvös lenne, mert igencsak szép számban akadnak olyanok, akik a város utcáit versenypályának nézik, s bizony meg-megnyomják a gázpedált, mások testi épségét veszélyeztetve.
Zsombori nézetét osztotta az Erdélyi Magyar Szövetség két tanácstagja, a bibarcfalvi Cséki Péter és a felsőrákosi Pál Levente is: ők is tapasztalták, sokan vannak, akik fittyet hánynak a közlekedési szabályokra. Valahogy tudatosítani kellene a sofőrökben – megfigyelő kamerák telepítésével vagy a haladó gépjármű sebességét lemérő és azt visszajelző táblák felszerelésével, hogy nagyon nincs az jól, ahogy közlekednek – mondták.
Aztán, mint az várható volt, a tanácsülési vitáról szóló tudósításunk után a virtuális térben és a városi szóbeszédben is téma lett az ügy. A forgalomcsökkentés mellett kiállóktól azt hallottuk, van a városban néhány „nagy vagány”, akik olyan vadul vezetnek, hogy akkor sem érzik magukat feltétlenül biztonságban, ha a járdán vannak, ha pedig a távolban felzúg egy-egy erősebb motor, önkéntelenül is beljebb húzódnak. És igazat adnak Csékinek abban is, tenni kell az ügy érdekében, mert arra nem lehet alapozni, hogy ha eddig nem történt tragédia, ezt követően sem fog, illetve ha bekövetkezik, az a tétlenségük miatt valamilyen szinten az ő felelősségük is lesz.
Az ellenzők szerint az utcák állapota éppen eléggé „fekvőrendőrös” ahhoz, hogy ne kelljen újabbakat telepíteni. Állításuk alátámasztására a barótiak gödrökkel teli utcákat soroltak fel, a falun élők pedig úgy vélték, náluk szinte kivétel sincs, mindenhol csak lépésben haladhatnak, annyira elhanyagolt az utak állapota. Ha majd mindenhol jó minőségű aszfalt borítja az úttestet, akkor el lehet gondolkodni azon, hol és mikor kell a forgalom sebességét korlátozni – jelentették ki.
Alighanem mindenkinek igaza van. És nem úgy, ahogy mondani szokták, azaz sorban, hanem egyszerre. Attól függően, hogy gyalogos vagy gépjárművezető, elővigyázatosan vagy felelőtlenül hajtó, a közlekedési előírásokat betartó vagy azokat figyelmen kívül hagyó, meg nem engedett helyen átszaladó vagy csak zebrán átkelő típus volt a véleményt kifejtő.
A baróti helyzet tehát megítélés kérdése. Azt viszont szomorú tényként közölhetjük, hogy Erdővidék-szerte bizony történnek szörnyű tragédiák.
Az elmúlt években – a teljesség igénye nélkül, csak az emlékezetesebbeket számba véve – Bibarcfalva baróti végében, Olasztelek és Vargyas határában is történtek súlyos balesetek, arról nem is beszélve, hogy Nagyajta és Miklósvár közt szinte megszokottnak számít (lehet ezt megszokni?!) a halálos kimenetelű szerencsétlenség.
Szóval, tényleg fokozottan figyeljünk oda, hogy autósként, illetve gyalogosként miként közlekedünk. Csak egy életünk, egy halálunk van.
