De mintha a cselekvéstől is óvakodnának a hatalmon levők. A parlamentben törvénnyel eddig egyetlen kategóriát, épp a törvényhozókét sikerült megfosztani a speciális nyugdíjtól – ez sem ment simán –, de csak a külön nyugdíjak 1,38 százalékáról van szó. A többi néma csend, illetve állítólag „keresik a megoldást”, csak még nem találták meg. Stelian Ion igazságügyi miniszter éppen tegnap jelentette be, hogy a törvényszéki bírák és ügyészek külön nyugdíját az alkotmány védi. Pár nappal korábban Raluca Turcan munkaügyi miniszter azért kesergett, mert a magisztrátusok 18 ezer lejnél is többet kapnak havonta, holott a befizetéseik alapján valami 2000 lej illetné meg őket. A különbözetet nyilván az állami költségvetésből fedezik, évről évre többet. Hogy ezt a világos kivételezést az alkotmánybíróság miért találja helyénvalónak, mikor az ország alaptörvénye szerint minden állampolgár egyenlő, az rejtély, ámbár valami csűrcsavarásos magyarázat van rá. De még ez a kategória is csak a külön nyugdíjasok 40 százalékát képezi, tehát van még 58,62 százalék, amivel kezdeni kellene valamit, ámde róluk még csak nem is beszélnek.

Talán azért, mert a fegyveres erők korán nyugdíjazott állományairól van szó: a hadsereg, a rendőrség, a titkosszolgálatok tagjairól, és nem csupán róluk, hanem a honvédelmi és belügyi alkalmazottak egész seregéről, köztük titkárnőkről is. Őket a jelek szerint nem akarja magára haragítani egy kormány sem, pedig itt is óriási aránytalanságok alakultak ki. A bérek elég magasak a teljesítményhez képest, például a legjobban látszó rendőrségnél egymást érik a visszaélések, kegyetlenkedések, ügyetlenkedések, és a felkészületlenség lépten-nyomon emberéleteket követel. A segélyhívót hiába tárcsázó caracali lány és a túszait megölő ónfalvi nyugdíjas, illetve a rendőrök ellen panaszt emelő és emiatt megvert férfiak elhalálozása sajnos nem egy rémfilmsorozat, hanem a fájdalmas hazai valóság epizódjai, amit tovább sötétít, hogy a felelősség valahol mindig elsikkad. Csak a nyugdíjak emelkednek zavartalanul tovább.

A nyugdíjrendszer kiegyensúlyozása ugyanis nagy feladat, annyira időigényes, hogy nem is látni a végét. Raluca Turcan becslései szerint másfél évbe telik, amíg újraszámolják és egységes nyilvántartásba veszik a jelenlegi nyugdíjakat; azután kezdődhet a kisnyugdíjaknak a nagyobbaknál gyorsabb növelése, és valamikor a speciális nyugdíjakat is közelíteni akarják a befizetésen alapuló időskori járadékokhoz. Egyelőre arról van – elvi – egyezség, hogy a nyugdíj nem lehet nagyobb az utolsó munkabérnél. Nagyon helyes, csak ne járjunk úgy, mint az előző, SZDP-uralom idején, amikor addig húzták a nyugdíjreformot, amíg ez a zűrzavar lett belőle.