Makkai Sándor erdélyi református püspök, író életművét, egyházi, irodalmi és közéleti tevékenységét bemutató, Tudománnyal és fegyverrel című tárlat nyílt halálának 70. évében (1951. július 19-én hunyt el), születési évfordulójához (1890. május 13-án született) igazítva Sepsiszentgyörgyön az evangélikus templomban tegnap. A tárlat június 15-ig látogatható.
A templombelső két oldalán elhelyezett kilenc-kilenc tabló fotók és dokumentumok másolatai segítségével ismerteti Makkai Sándor életútját, tevékenységének főbb helyszíneit, műveit, az irodalmiakon kívül néhány képzőművészeti alkotását is. A kiállítás kurátorai Makkai Lilla nyugalmazott református lelkész, Makkai Sándor unokája és Szebeni Zsuzsa. A tárlat szerkesztője Szebeni-Szabó Róbert.
A Magyar Kulturális Intézet sepsiszentgyörgyi irodája által szervezett rendezvényen a házigazda Zelenák József parókus lelkész, esperes köszöntőjében jelezte, hogy a kereszténység és a kultúra elválaszthatatlanok egymástól, tehát nem kirívó, hogy a templom ad otthont a tárlatnak. Ebben erősíti meg Makkai Sándor is, aki úgy fogalmazott, a keresztyénség és a kultúra egymás kiegészítői.
Bancea Gábor, a Gyöngyvirág utcai református egyházközség lelkipásztora a Zsoltárok könyvéből vett igékre (8, 1–5. és 147, 3–4.) építette áhítatát. Felelevenített egy anekdotát, miszerint Makkait a sepsiszentgyörgyi református kollégiumban úgy engedték át a matematikavizsgán, hogy úgysem lesz belőle püspök.
Percze László konzul, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának képvelője köszöntőjében kiemelte, száz év után mit sem vesztett időszerűségéből az, amit Makkai Sándor az itt élő magyarság helyzetéről, illetve feladatáról mondott. Szerinte a helyzettel való józan, felelősségteljes, tárgyszerű szembenézésre van szükség, a helyzet ismeretében értelmet kell adni azoknak az életeknek, akik az itthon maradás mellett döntöttek.
Szebeni Zsuzsa, a Magyar Kulturális Intézet sepsiszentgyörgyi irodájának vezetője megnyitóbeszédében hangsúlyozta, a tárlat az Erdélyi Helikont bemutató kiállítások – eddig Kós Károly, Bánffy Miklós és Szilvássy Karola témájú volt – újabb darabja. Olyan ritkaságokat is bemutat, mint Makkai önképzőköri dolgozata, doktori értekezése, családi képek, valamint grafikái és versei, amelyek kevésbé ismert darabjai az életműnek. Továbbá az egyik legnagyobb vitát gerjesztő, Magyar fa sorsa című munkája, valamint a kisebbségi felelősséggel kapcsolatos írásai, amelyek nagy vihart kavartak életében.
Makkai Sándor az enyedi Makkai család sarja, Nagyenyeden született, szülővárosában és Kolozsváron végzett tanulmányai után Sepsiszentgyörgyön érettségizett, majd teológiára és tudományegyetemre párhuzamosan járt Kolozsváron. 1926-ban választották az Erdélyi Református Egyházkerület püspökévé, e tisztségében sokat tett az erdélyi magyarságért, tanügyi, kulturális és irodalmi szintjének felemeléséért, valamint a román szenátus tagjaként a magyarok politikai jogaiért. A küzdelmekbe belefáradva elhagyta Erdélyt, 1936-tól Debrecenben volt egyetemi tanár. Irodalmi munkássága során történelmi és társadalmi kérdésekkel foglalkozó regényei, irodalomtörténeti, egyházi témájú, filozófiai és pedagógiai szakcikkei jelentek meg. Elnöke volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak.
