„Mint egy kocsit a netről, úgy vettelek meg, ütött-kopott voltál és én megjavítottalak” – ilyen és ehhez hasonló „metaforákkal” illeti a nőket Dani Mocanu manelesztár a Curwa című számában, amelyért a napokban fél év letöltendő börtönbüntetést és 15 ezer lejes pénzbírságot kapott.
A szóban forgó „művész” nem először keveredik összetűzésbe a hatóságokkal: indult ellene eljárás többek között pénzmosás és állatkínzás vádjával is. A Curwa videóklipjét a napokban – a bírósági rendeletnek megfelelően – törölték a YouTube-ról, Mocanu ügye azonban okot ad arra, hogy beszéljünk egy súlyos problémáról: a nőgyűlöletről és a szexizmusról kis hazánkban.
Aki van olyan szerencsés, hogy nem hallotta ezt a „nagyszerű” nótát, annak hadd regéljem el, miről is szól: a Curwa egy falusi lány történetét zenésíti meg, akinek szülőfalujában lerobban főhősünk, Mocanu német márkájú autója. Ezután magához veszi a nőt, és „városi lányt” farag belőle, bukaresti személyivel. Természetesen a dalszövegből az is kiderül, hogy az ilyen nőnek az értéke nem több egy kutyáénál, ha gondolkodni kezd, azt meg kell állítani, ha pedig kihasználva érzi magát és ennek hangot ad, nagy csinnadratta közepette vissza kell vinni oda, ahonnan hoztuk, „a tehenek közé”. A videóklip pedig megfelelően illusztrálja azt, ami a dalban hallható: történetünk női főszereplője láncra verve, négykézláb látható, a lánc másik végén pedig főhősünk magasodik egy bárszéken, nagyokat rántva a láncon, ha a hölgy túl messze merészkedik. Emellett pedig nyilván aranyláncok, bőrszivarok és méregdrága autók gazdagítják a vizuális élményt a hollywoodi filmeket megszégyenítő minőségű videóban.
Ennek a dalnak és klipnek köszönhetően a maneleceleb ellen eljárás indult nőgyűlölet vádjával, amelyért letöltendő börtönt és – számára – csekély összegű pénzbírságot kapott, illetve kötelezték, hogy az összes videómegosztó portálról törölje a Curwa klipjét, ennek ellenére néhány szemfüles „rajongó” képernyőfelvételt készített, így, bár kicsit rosszabb minőségben, de az alkotás most is megtalálható az internet sötét bugyraiban.
Mint mindig, ennek az ügynek a kapcsán is megoszlanak a vélemények: vannak, akik a tenyerüket dörzsölgetve örvendeznek, hogy Mocanu végre megkapta, amit megérdemelt. Mások azt mondják, hogy ez egy sovány vigasz és gyenge büntetés ahhoz képest, hogy csak ennek a klipnek a nézettségével 34 000 dollárt kaszált. Még olyanok is akadnak, akik igazságtalannak találjak a büntetést, mondván, senkit sem szabadna elítélni a művészetéért. Ellenben nagyon kevés olyan véleménnyel vagy megszólalással találkoztam, amely a Dani Mocanu ügye mögött húzódó problémával foglalkozik, ez pedig a nőgyűlölet, a szexizmus és a családon belüli erőszak.
A maneleénekes csak egy hangosabb és ismertebb példája annak a rákfenének, amely mélyen beleivódott a kultúránkba, és benne gyökeredzik a társadalmunkban: a nő kevesebb, mint a férfi, a nő csak legyen szép és maradjon csendben, főzzön, mosson, takarítson, és ha egy mód van rá, ne gondolkodjon. Ki ne hallotta volna életében a mondást, miszerint „Az asszony nem ember” vagy „Az asszony verve jó”? És bár sokan vagyunk, akik felismerjük, hogy ez egy hatalmas társadalmi deficit, valamint ezen az állapoton és mentalitáson változtatni kell, amíg a többség kényelmesen éli az életét és fittyet hány arra, hogy a múlt év első hat hónapjában 5500 volt a családon belüli erőszakot elszenvedő áldozatok száma, addig e tekintetben sem lesz változás. Felháborítónak tartom és kikérem magamnak, hogy 2021-ben még mindig itt tartunk és ez még mindig vitatéma. Még mindig beszélnünk kell a nők és férfiak egyenlőségéről, a munkabérkülönbségről, a nők elleni szexuális zaklatásról és bántalmazásról, a nőkkel szemben elkövetett nemi erőszakról. Vérlázító, hogy még mindig léteznek azok az emberek, akik természetesnek tartják, ha a férj veri a feleségét, ha egy ismeretlen férfi egy ismeretlen nő alá nyúl a nyílt utcán, ha a férfiak éjszaka megtámadják az egyedül tartózkodó nőket. Ez nem természetes. Ez nem normális. Bárki, ha megkérdezi a környezetében élő nőket, mindenkinek lesz legalább egy olyan története, élménye, amikor veszélyben érezte magát egy férfi miatt, nem mert kimenni egyedül az utcára, mivel zaklatás vagy erőszak áldozata volt korábban.
És amíg Dani Mocanu és a hozzá hasonló egyének a nők tárgyiasításából, megalázásából, kihasználásból és lealacsonyításából keresnek milliárdokat és fennhangon művészetnek nevezik ezt, addig fejlődésre semmi esélyünk sincs, marad a visszafejlődés.
Szabó-Kádár Henrietta
