– Mennyi a politika, illetve mennyi a természetvédelem az Arthur medve körüli botrányban, és mennyire lehet komolyan venni azt, hogy Romániában meg lehet számolni a medvepopulációt?
– A medvepopuláció pontos megszámolása gyakorlatilag lehetetlen, de fel lehet mérni, fel lehet becsülni annak nagyságát, semmiképpen sem klasszikus számolással. Megjegyezném azt, hogy az általam vezetett minisztérium dokumentációiban sehol nem szerepel az ozsdolai medve monitorizálására vonatkozó bizonyíték. A Gabriel Păun által vezetett egyesület felkérést kapott részünkről, hogy megkapjuk a medve megfigyelésére vonatkozó dokumentumokat. Az országban sokkal nagyobb, 600 pont fölötti medvék is léteztek és léteznek. Most itt nem az a kérdés, hogy az ozsdolai volt-e a legnagyobb medve. Kilövése óta nagyon sok fotó került fel a világhálóra, ami azt bizonyítja, hogy Romániában nagyon sok nagy példány él, és ezek közül a legnagyobbat kiválasztani meggyőződésem szerint lehetetlen. Számunkra az a legfontosabb, hogy a medvepopuláció becslését elvégezzük, ami egy óriási kihívás, hiszen évek óta teljes bizalmatlanság uralkodik ezen a területen. Az állatvédő szervezetek nem bíznak a vadászokban, a vadászok a maguk során nem bíznak a civil szervezetekben, nem bízik senki a környezetvédelmi minisztériumban, de a szaktárca sem bízik meg ezekben a zöld szervezetekben… Tehát a meglévő bizalmatlanság feloldása és kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés lehetne hosszú távon a megoldás, és akkor lehet egy becslést végezni, s egy medvepopuláció-szabályozást, illetve -menedzsmentet életbe ültetni. Az ozsdolai ügyet akarva-akaratlanul is elpolitizálták. Vannak olyan kollégáim a parlamentben, akik a múlt héten azt mondták, hogy nagyon sok esetről tudnak, amikor medvetámadás áldozata lett kisgyermek, család vagy személy. Például egy kisgyermek az ijedtségtől örök életére néma, egy másik ismerőse pedig két karja nélkül maradt. Ennek ellenére az általam idézett politikus a parlamentben azt mondta, hogy ebben az időszakban erről a témáról nem tud beszélni, mert mit mondanak majd az emberek. Ez sajnos már politika. Amikor konkrét tényekről és küzdelemről van szó, akkor kevesen vagyunk az első sorban, sokan megbújnak hátul, de mi azért vállaltuk ezt a minisztériumot, hogy a problémákat kezeljük és megoldjuk.

– Egyetlen európai uniós államnak sem kell romániai medve...
– Így igaz. Svájcban létezik a környezetvédelmi minisztériumban két olyan dokumentum, amelyekben beismerik, hogy száz évvel ezelőtt lőtték ki az utolsó vadon élő példányt. Ezeket az iratokat 2017-ben küldték a szaktárcának bukaresti nagykövetségükön keresztül. A legtöbb nyugati országban kiirtották a barnamedve-populációt, ezért én nem tartom helyénvalónak azt az aggodalmat, amellyel a romániai medvepopuláció iránt viseltetnek. Visszatérünk a kérdésre és kérést fogalmazunk meg az európai uniós tagállamokhoz annak érdekében, hogy támogassák Romániát abban, hogy a medvepopuláció egy részét akár más országokba is el tudjuk vinni, olyan környezetbe, amely megfelel a medve életterének.

– Ön nemrég azt nyilatkozta, hogy az Ozsdolán meglőtt Arthur medve trófeáját szívesen látná a Prahova-völgyi posadai vadászmúzeumban. A nagyvad Háromszéken került puskavégre, és Sepsiszentgyörgyön is létezik vadászmúzeum.
– Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a trófeának Sepiszentgyörgyön lenne a helye. Ha valaki valóban be tudná bizonyítani, hogy ez volt az ország legnagyobb medvéje, akkor természetesen a posadai múzeumban lenne a helye. Egy 593 pontos medvetrófea híresség szempontjából Posadán jó helyen lenne.