Ha a házon belüli nagytakarítás húsvét előtt lejárt, hát itt az ideje a szabadtérinek. Döcögősen, hosszan vajúdva jött el a tavasz, kicsit megkésett a kinti munkák kezdése, ezért – vagy mert most érett be – kétszeres erőbedobással fogtak hozzá jóérzésű emberek szemét szemetelők mocskát összegyűjteni.
Hétvégén az Olt partjának egy szakaszát fésülték át, két hét múlva a Feketeügy mentén szándékszanak takarítani – s minden bizonnyal másutt is lesznek hasonló, kisebb vagy nagyobb közösségeket megmozgató, szervezett vagy spontán akciók. Hiszen a civilek nem nyughatnak. Mert mondani sem kell, minden ilyen természettisztító műveletet ők kezdeményeznek, szerveznek meg, bonyolítanak le.
Azért a hatóságok sem ülnek tétlenül. Bodok önkormányzata hadat üzent a határba szemetüket kihordók ellen, büntettek és szekereket koboztak el, Árapatakon a község polgármestere riasztotta a környezetőrséget, a hatóság még éppen tetten ért egy férfit, amint autójából a hulladékot lapátolta lefelé, meg is bírságolták a lehető legnagyobb összeggel, külföldi rendszámú autóját szintén elkobozták. S minden bizonnyal lesznek még bírságolások és járműlefoglalások. Hiszen a szemetelők nem nyughatnak. És ez az, amit a valamelyest józan gondolkodású ember sehogy sem ért meg: miért kell a bármiféle eldobásra ítélt hulladékot a határban szerteszórni?
Mert hogy erdeink-mezeink hogy néznek ki, azt csak az tudja, aki időnként kimerészkedik az „érintetlen természetbe”. Láttam már fenyvesben akkora üveghalmot, hogy egy életre elegendő sört adtak volna érte, legelőn féltéglából és törött cserépből leendő kunhalmot, árokban penészes dunyhát, patakban pillepalackból gátat, s bár az óceánon úszó szemétszigetet csak képernyőn, de láttam a saját szememmel a Málnásfürdőt Zalánpatakkal összekötő út mentén, egy éles kanyar mellett óriási bükkök takarta szakadékban annyi mindenfélét, amennyit s amilyent emberi képzelet fel nem foghat. Ha ennek a völgyecskének a kitakarítására szánná el valaki magát, nem zsák-, de kamionszám lehetne elhordani a szemetet.
Adja azért magát a kérdés: mit is csináljon az ember a lomtalanításból eredő vagy bontásból származó hulladékkal? Városon még többé-kevésbé jól szervezett szolgáltatás biztosítja összegyűjtését, elszállítását, faluhelyen azonban a rendszer már nehézkesebben működik. Mióta uniós kérésre a települések szemétlerakóit fel kellett számolni, nincs, ahová kihordania az újdonsült gazdának nem kívánt örökségét – elvégre csak nem ad ki pénzt arra, hogy elszállíttassa, mikor megteheti maga ingyen vagy a faluvégi nincstelen fél liter pálinkáért. Ez az egyik – s talán legfontosabb – magyarázata annak, miért csupa illegális szeméttároló a határ, bármerre néz az ember. És több másik ok is visszavezethető az ilyenszerű gondolkodásmód megváltoztatásának szükségszerűségéhez. Ami viszont hosszú folyamat, büntetésekkel és elkobozásokkal szegélyezett út vezet oda.
Addig is marad a civilek alkalmankénti beavatkozása. Valamelyik természettisztító akciójukról szóló beszámoló után olvastam régebb egy pesszimista kommentárt: hiába csináljátok, holnap úgyis kezdhetitek elölről. Igaza is volt meg nem is a bejegyzés elkövetőjének: látszólag valóban sziszifuszi munkát végeznek, de azok az önkéntes fiatalok, akik részt vesznek az Olt vagy a Feketeügy partjának megtisztításában, a maguk során nem válnak oda szemetet kihordókká. És ez az igazi haszna a civilek „tűzoltásának”.