Az egész Európai Unióban egységes a biotermékek szabályozása, tehát meghatározott a termelésük és forgalmazásuk. A szabályozást egyébként tavaly szigorították az EU-miniszterek: egy élelmiszer csak akkor jogosult az ökocímkére, ha az eddigi 70 százalékkal szemben összetevőinek legalább 95 százaléka származik biogazdálkodásból.
Abban a tekintetben, hogy bio, öko vagy organikus jelzővel illetik ezeket a termékeket, elég nagy a változatosság országonként és termelőnként is — ezek voltaképpen ugyanazt jelentik, olykor még előfordul szinonimaként a natúr vagy reform szó is.
A bio szó nem feltétlenül azt jelenti, hogy ezek a termékek nem tartalmaznak adalékanyagot vagy tartósító-, netán színezőszert — több mint negyven ilyen anyagot engedélyeznek a biotermékek gyártói és forgalmazói számára is. Ezek többnyire a természetben is előforduló anyagok, mint például a citromsav vagy a cékla mint festőanyag.
A bioáru nem feltétlenül jelent ,,egészséges" vagy diétás terméket, hiszen van olyan élelmiszer, amelyik az egyik embernek káros, míg a másik nyugodtan fogyaszthatja, cukor-, zsírtartalomtól vagy kalóriamennyiségtől függően. Ezekből sem lehet tehát korlátlan mennyiséget fogyasztani, ha valaki például kórosan elhízott.
Bizonyos betegségek esetén — allergia, immunhiba, esetleg rák vagy várandós állapot — nagyobb mértékben ajánlott a biotermékek fogyasztása, persze attól függ, melyeké.
