Salamon József szülőföldje szóhasználatával élve jelentette ki, hogy „honn vannak”, vagyis otthonukban érzik magukat a csíksomlyói hegynyeregben a fogadalmi búcsú zarándokai. Megjegyezte: a moldvai csángók számára Csíksomlyó évszázadokon át „a lelki oázist jelentette”, ahová eljőve anyanyelvükön imádkozhattak, énekelhettek, ahol önmagukra találtak, és megerősödtek.„Amíg ez a ragaszkodás él a lelkekben Csíksomlyó iránt (...), lesz jövőnk, hitünk, lesznek értékeink, lesz elképzelés a jövőről” – hangoztatta.

Salamon József megemlítette: a csíksomlyói zarándokok kereszt alatt, sokan vándorbottal a kezükben jöttek a hegynyeregbe. Felidézte: amikor 1949-ben Márton Áron püspök a Gyimesekben bérmált, elterjedt a hír, hogy a kommunista hatóságok le akarják tartóztatni. A gyimesbükkiek ünneplő ruhába öltözve, támaszként és oltalmazóként használt bottal a kezükben kísérték a püspöküket Csíksomlyóra. Egymást védték a zászló és a kereszt oltalma alatt. „Továbbra is haladjunk azon az úton, amely megerősít bennünket igazi összefogásban, egységben a nagyjainkkal együtt” – jelentette ki a szónok. Arra is kitért prédikációjában, hogy ha mindenki annyi időt szánna a jó terjesztésére, mint a bűnbakok keresésére, és a maga igazának az igazolására, hatalmas lenne az előrehaladás.

A búcsús szentmisét Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök mutatta be.

Az idei búcsú sajátos színfoltja volt Molnár Levente székelyföldi származású operaénekes, aki a zarándoklat világi fővédnökségét vállalta. A világhírű bariton Máriapócsról indulva részben gyalog tette meg az utat Csíksomlyóra, és elhozta az útba ejtett közösségek imaszalagjait. Molnár Levente a mise kezdete előtt elénekelte a palóc himnuszt, és elmondta: zarándoklatát a nemzet egységéért ajánlotta fel.

A búcsún kevesebben vettek részt, mint a járvány előtti alkalmakkor, de a tömeg most is betöltötte a hegynyerget.