Az utazás, a határátlépés egységes szabályait rögzítő uniós vakcinaútlevélről a múlt héten született egyezség, jó esetben júliusban lehet majd alkalmazni. Addig marad a bizonytalanság, az alapos tájékozódás kényszere a célországban érvényben levő, napról napra változó szabályokról, esetenként a kötelező tesztelés, netán a karantén. Megoldást jelenthetnek még a kétoldalú megállapodások, amivel Magyarország próbálkozik, összességében azonban az európai összkép egyelőre inkább zavarosnak nevezhető, az Európai Unió egyik alapértéke, a szabad mozgáshoz való jog több mint egy évvel a koronavírus-járvány kitörése óta is jelentősen csorbul.

Sokadik olyan probléma ez, amit az Európai Uniónak nem sikerül kellően gyorsan és hatékonyan megoldania: az elmúlt bő évtizedben jóformán minden komolyabb válság kezelésében ugyanezt tapasztaltuk kezdve a 2008–2010-es pénzügyi-gazdasági krízistől a migrációs kihívásokon át a koronavírus-járványig. Valahányszor nagy a baj, rendre megosztottnak, erőtlennek bizonyul az Európai Unió, melynek egységét a tagállamok közötti esetenként érthető nézeteltéréseken túl olykor saját intézményei – az Európai Bizottság, az Európai Parlament – is bomlasztani tűnnek. Miután tavaly, a pandémia kezdetén nem sikerült összehangolni a járvány elleni intézkedéseket, majd az egységes vakcinabeszerzés visszásságai miatt alapos késést szenvedett az oltási folyamat olyan EU-n kívüli országokhoz képest, mint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia vagy Izrael, most az unión belül a beoltottak szabad mozgását biztosítani hivatott uniós vakcinaútlevél bevezetését sikerült addig halogatniuk, hogy a nyári turistaidény egy részét lekésték. Előbb a tagállami vezetők elmélkedtek afölött, hogy méltányos-e ily módon különbséget tenni oltottak és nem oltottak között, aztán az Európai Parlament állt elő különféle követelésekkel, míg végül, nagy nehezen csak tető alá jött a megállapodás, amelyet aztán júliustól lehet majd alkalmazni.

A sok tétovázásnak csak egyik következménye, hogy komoly gazdasági károkat okoznak így a vendégforgalomra jelentős mértékben támaszkodó államoknak – közvetett módon tehát az EU egészének –, a szabad mozgásukban korlátozott uniós polgárok is vélhetően lenyelik majd a bosszúságot és megbékélnek, ennél sokkal súlyosabb gond azonban, hogy az újfent megtapasztalt nagy európai tehetetlenség tovább csökkenti az öreg kontinensen élő lakosság bizalmát az EU intézményeiben és a tagállamok kölcsönös együttműködésén alapuló közös építkezésben.