Nehéz szívvel engedünk útra, s habár minden évben van ballagás, mi tudjuk: minden diák egyszeri és megismételhetetlen – fogalmazott Mester Gizella, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum igazgatóhelyettese szombaton a Krisztus Király-plébánia udvarán, ahol ragyogó napsütésben búcsúztatták az iskola három végzős osztályának diákjait. Elismerte, immár második éve keveredik valamiféle szomorúság az ilyenkor felszabadult ünneplésbe, ám az iskola a közel másfél éve tartó rendkívüli helyzetben is arra törekedett, hogy az oktatás folytatódjék, tanítottak és megpróbálták megadni a diákságnak azt a felkészülést, amivel továbbléphetnek – szögezte le.
A járványhelyzet megtanított mindannyiunkat, különösen diákokat és pedagógusokat, hogy egy picit másként tekintsünk a világra, értékeljük azt, ami korábban magától értetődő volt – mutatott rá köszöntőjében Már István igazgató. Felidézte, közel másfél tanév telt el az online oktatás jegyében, miközben elmaradtak a meghatározó közösségi élmények, és mindenki bezárva, a maga kis világában élt. A rendhagyó időszak ellenére azonban a tanulók jól tudják, „a Mikes az az iskola, amelyet a diákok nagy adag önbizalommal hagynak maguk mögött” – fogalmazott.
Egy olyan évfolyam diákjaitól búcsúzunk, akik nagyon hamar meg kellett tanulják, hogy amin nem tudunk változtatni, azt el kell fogadnunk és tennünk kell a dolgunk, tovább kell lépnünk – mondta Mester Gizella igazgatóhelyettes. Úgy vélte, az elmúlt másfél év teljesen új helyzeteket teremtett és megmutatta, mennyire törékeny a biztonságunk. „Ti ebben a helyzetben próbáltátok tanáraitokkal együtt leküzdeni a sok akadályt, de sajnos ez idő alatt körülöttetek minden megváltozott” – szólt a ballagó diákokhoz. Úgy értékelte, a nehézségek erősebbé tettek mindannyiunkat és ez a rendkívüli időszak is meghozta a maga gyümölcsét. Arra ösztönözte a végzősöket, próbálják felidézni a régi időkből az iskola zsibongását, az órák csínytevéseit, a versenyek élményeit, a nagy bulikat, a normális élet által nyújtott kalandokat, a barátok jelenlétét, „ezeket az emlékeket vigyétek magatokkal” – javasolta.
Antal Árpád polgármester alkalmi üzenetét Zsigmond József városi tanácsos tolmácsolta a ballagóknak. A városvezető egykor a saját kicsengetési kártyájára írt idézetét, a Farkas Árpád költőtől származó gondolatokat elevenítette fel: „Élni a hó alatt is lehet jó, de csattogó szélben érdemesebb...” Antal Árpád úgy vélte, „csattogó szélben járni a legnehezebb feladat, egyáltalán nem kényelmes, soha nem nyugodt és nem biztonságos. Sokan mondják azt is, hogy lehetetlen. Mégis azt látom, hogy egyre többen és többen bújnak elő a hó alól, mert csak a felszínen látni a napot, érezni melegét, csak a felszínen látni az eget és az álmokat tisztán, léptünk csak a hó tetején hagy nyomot. Ott járni viszont és ellenszélben is szuszogni tudni, ahhoz komoly fizikai erőnlét szükséges, de konok kitartás, elszántság, hit és bátorság is. Azt kívánom nektek, hogy ezt vigyétek magatokkal. Ha van bátorságotok lépni, a hó elől előbújni és minden ellenére tovább menni, a félelmetes csattogó szél egyszer csak segíteni fog” – fogalmazott a polgármester.
Az ünnepség folytatásaként több mikeses hagyomány elevenedett fel, így a végzősök a ballagáson utoljára együtt énekeltek, az elemisták részéről Dezső Anna előkészítős kisdiák, illetve Vida Domokos 11. osztályos tanuló is búcsúzott tőlük. A ballagók gondolatait Sógor Kriszta, illetve Kósa-Szigety Zsófia tolmácsolta, majd az iskola kulcsának átadása következett. Az osztályfőnökök, különféle katedrák a tanulmányi eredmények, iskolai és iskolán kívüli tevékenységek, illetve a versenyeken elért teljesítmények alapján díjazták az arra érdemeseket, emellett civil szervezetek, alapítványok is díjakat ajánlottak fel a különféle területeken kimagasló eredményt megvalósító tanulóknak. Kondrát Andrea és Müller Ingrid Beáta évfolyamelsőként vehettek át elismerő oklevelet, a Sepsiszentgyörgy önkormányzata által felajánlott díjat Kondrát Andrea kapta, míg a Mikes-díjat idén Kósa-Szigety Zsófiának és Kondrát Andreának adták át.
