A Bukarestben kidolgozott első változattal az EB elégedetlen volt, újabb egyeztetések következtek, és immár körvonalazódik, mire költik, költhetik az uniós elosztásból nekünk jutó 29,2 milliárd eurót, amelyből tulajdonképpen csak 13,3 milliárd „ingyen” pénz, a többi hitel. A feltételek és a határidők azonban nagyon szigorúak, és ez komoly kérdéseket vet fel, többek között annak kapcsán, hogy képes lesz-e Románia megfelelni az elvárásoknak.

A kormány első körben 41,1 milliárd eurós álmot szőtt és küldött Brüsszelbe, amely nemcsak azért nem csúszott át az ellenőrzésen, mert majd 12 milliárddal meghaladta a keretet, de megbukott a célok egy része is. Mivel az uniós fejesek kitalálták, hogy helyreállítási alapból zöldebb és digitalizáltabb Európát építenének (a teljes összeg 37 százalékát környezetbarát projektekre, 20 százalékát digitalizációra kell fordítani), nem nézték jó szemmel sem az öntözőrendszerek kialakítását, sem a hatalmas autópálya-építési terveket. Végül nemrég valamilyen egyezség megszületett az unió fővárosában és kiderült, az adománynak nagy ára van.

Az egyik elvárt, de kritikus pont az állami kiadások és a fizetéskeret 2019-es évi szinten történő befagyasztása. Az idei költségvetésben ugyanezt vállalták, csakhogy abban a 2020-as szintet jelölték meg referenciaként, s ha mást nem is, de az egészségügyben dolgozók fizetését jelentősen emelték tavaly. Ezt most visszaveszik? Hisz a fizetéshalmozások, a pofátlan bérkiegészítések eltörlésének lendülete nagyon gyorsan elakadt. Nem növelhető a nyugdíjkeret sem, ám a minimálnyugdíjakat olyan szintre kell igazítani, hogy biztosítsák a megélhetést. És bár ez valóban helyes lenne, ellentmond annak a másik vállalásnak, mely szerint minden járandóságot a befizetés mértékéhez kell igazítani. Arról ne is beszéljünk, hogy állítólag minden nyugdíjat újraszámolnak, és ezek többnyire felfelé kerekednek, nem lefelé. Hogyan lehet hát mindezt igazságosan teljesíteni a jelenlegi keretösszegből? Románia vezetői vállalják azt is, hogy az állami vállalatok élére szakembereket nevezni ki, a köztisztviselők nem lehetnek politikai alapon kinevezettek, és mandátumuk ideje is korlátozott lesz. El tudja valaki hinni, hogy lemondanak arról, hogy kegyeltjeiket nevezzék ki a zsíros állásokba? Mindez csak néhány a leglátványosabb vállalások közül, de hosszú a teljesíthetetlen vagy nehezen megvalósítható feltételek listája, melyekről azt állítják, hogy az unió nélkül is ezt az utat követték volna.

Nagy pénzekről szól az országos helyreállítási alap és nagy álomnak tűnik. Ismervén a hazai közbeszerzési rendszert, már a határidők betartása is lehetetlen, hisz 2027-ig el kellene készülniük a nagy beruházásoknak. Félő, hogy a reformoknak is, az építkezéseknek is csak töredéke valósul meg, és mint annyi más ebben az országban, ez sem lesz más, csak egy nagy blöff, egy újabb elszalasztott lehetőség.