Sz. M. a következőképpen számolt be a történtekről:

– Május 15-én kirándulni mentünk a Benedek-mező fölötti, piros ponttal jelölt turistaútvonalon, amelytől egy adott helyen olyan száz méterre van egy esztena. Ketten voltunk, menet semmiféle problémánk nem volt, jövet azonban lett. Elhagyott minket két cigányszekér, azokat a juhászkutyák távolról megugatták, de amikor mi is odaértünk, ahol az előbb a szekerek voltak, loholni kezdtek felénk.  Semmi nem volt a kezünkben, sem pálca, sem élelem vagy más tárgy, nem tértünk le az útról, és nyugodtan, egyenletesen lépkedtünk, nem szaladtunk. Öt-hét nagy termetű kutya rontott ránk (középtermetű vagyok, nagyjából a derekamig értek), valószínű, hogy kaukázusi fajták, egyiken sem láttam nyakörvet vagy koloncot vagy bármi mást. Volt nálunk olyan kutyariasztó, ami hangot ad ki, és az utolsó pillanatig reméltem, hogy használ, de nem álltak meg: körbevettek, vicsorítottak és támadtak. Az egyik egyenesen nekem szökött és levert a lábamról. Hogy akkor harapott-e meg, vagy utána, nem tudom, mert amikor a földön voltam, és láttam a kutya vicsorgó pofáját fölöttem, megadtam magam. Átfutott a fejemen, hogy végem, és elsötétült minden. Aztán hangokat hallottam: két cigány visszafutott, és husángokkal valami húsz méterre el tudták kergetni a kutyákat. Valahogy életre keltem, vizet is adtak, a túratársam segített, kicsit lemostak (volt nálunk elsősegélycsomag), feltámogattak, és elkísértek a házak felé, amíg kiértünk a kutyák látóköréből. Amilyen állapotban voltam, meg sem tudtam köszönni nekik, amit tettek. A juhásznak híre-hamva nem volt sehol.

A bal mellemet harapta meg a rám támadó kutya, és másutt is vannak kék foltjaim. Minderről van törvényszéki orvosi lelet is, a sürgősségen mondták, hogy kérjek. Kaptam tetanusz és veszettség elleni oltást (és még kell kapnom néhányat), de a legnagyobb gondom az, hogy transzplantált beteg vagyok, nem tudok antitestet képezni, mert ilyen esetekben a szervezet immunrendszerét lenyomják. Mi lesz, ha nem hatnak az oltások? Nincs egy éve, hogy új vesét kaptam, ilyen esélye nem mindenkinek adódik... Folyton a történeteken rágódom: mi lett volna, ha a műtétnél harap meg a kutya, vagy ha a fisztulát kapja el, és elvérzek, vagy ha a cigányok nincsenek ott? Talán most nem beszélgetnénk... Az sem fér a fejembe, hogy egy turistaúttól száz méterre, fényes délben hogy lehet szabadon engedni ekkora kutyafalkát, ilyen drága, kinevelt ebeket? Nem akartam ennyiben hagyni a dolgokat, ezért elmentem az illyefalvi polgármesterhez: oda tartozik a terület, segítsen azonosítani a juhászt, hogy be tudjam perelni. De csak arról beszélt, hogy a medvék mennyi kárt tesznek, mutatott fényképeket is. Nem értem: még én sajnáljam a juhot? Az még előfordul, mert a természet rendje, hogy egy medve megöl egy birkát, de ez nem hasonlítható össze azzal, amikor egy gazdával rendelkező, betanított háziállat emberre támad. Elvártam volna, hogy intézkedjen, megbüntesse a juhászt vagy tegyen valamit, hogy ez ne ismétlődjön meg, de csak kitérő válaszokat kaptam. Végül azt mondta, érdeklődjem az állattartó szervezetnél. Voltam természetesen a rendőrségen is, felvették a panaszt, és azt mondták, továbbítják a megfelelő osztályra, de azok legfeljebb egy bírságot rónak ki a juhászra, ennél többre ne számítsak. Beszéltem az Erdélyi Kárpát-Egyesület háromszéki elnökével is, így utólag megtudtam, hogy az egy problémás hely, nem is túráznak arrafelé. Hát ez nagyon szomorú, mindenki a juhokat védi. És az emberek nem számítanak?

Beszélgetésünk végén panaszosunkkal együtt hívtuk fel a juhtartó gazdák egyesületének az elnökét. Kozma Béla sajnálkozását fejezte ki, de nem tudja, ki legeltet a kérdéses helyen, és amúgy sem adhat ki ilyen adatokat. Az esztenák egyébként is vándorolnak, ma itt vannak, holnap ott. A legelőket a tulajdonos adja bérbe, ez lehet az illyefalvi önkormányzat is, de akárkié a terület, bérleti szerződésnek lennie kell a községházán. A kutyákról ezt közölte: a törvény szerint a terület és a nyáj méretétől is függ, hogy hányat lehet tartani, és helyi szabályozások is vannak; az biztos, hogy mikrocsippel mindeniket el kell látni, ez alapján azonosíthatók. Arra a kérdésünkre, hogy egy megtámadott személy miképpen azonosítson egy bőr alá beültetett eszközt, amelynek számát csak a megfelelő készülékkel lehet leolvasni, nem tudott válaszolni, de az ügyet véleménye szerint a rendőrségnek kell felgöngyölítenie.