Háromszék nagyon sok természeti és ember által alkotott szépséggel rendelkezik, amelyeket illik és érdemes felkeresni. De ne csupán nézzük, hanem lássuk is a szépséget, amely körülvesz minket!
Néhány látnivalót kapásból megemlítenék, a teljesség igénye nélkül: a sepsiszentgyörgyi és az illyefalvi református vártemplomokat, Sugásfürdőt, a Komolló melletti „kuporgó mennykőt”, a mesterséges rétyi tó tündérrózsáit és a Rétyi Nyír tündérvilágát, a zabolai és a zágoni Mikes-kastélyt, a zágoni Mikes-tölgyeket, a kovásznai Pokolsár, a kisvasút és a sikló egyedi látványát, a közel ezeréves gelencei katolikus templomot és a lemhényi Szent Mihály-templomot, Almásrétet és az Ojtozi-szorost, a Veresvíz tőzeglápot, az esztelneki kolostort, a kultikus hellyé vált Perkőt Kézdiszentlélek fölött, a pogány múltat idéző Bálványosvár romjait, a torjai Büdös-barlangot, a borvizes feredőket és szénsavas mofettákat, amelyekből több is van megyénkben, a sepsibükszádi és mikóújfalusi kőoltárokat, a ma is hangulatos egykori málnásfürdői sétányt, a hatodi hágót és Uzonkafürdőt, a bibarcfalvi templomot, az olaszteleki és vargyasi Daniel-kastélyokat, a Vargyas-szorost és barlangjait, a nagyajtai és bölöni templomokat, Csernátont és az Ika várát, a maksai Óriáspince-tetőt, a mesterséges besenyői tavat, Gábor Áron eresztevényi sírját a kopjafaerdővel, és még sok mást, aminek felsorolásától most eltekintek.
De nem csupán a hegyek-völgyek szépek: a mezőknek is megvan a maguk arca, ami elbűvölheti a nyitott szemmel és lélekkel járó embert. Ezért említem – nem utolsósorban – Szépmezőt is. Ha valaki meg szeretné nézni ezt a gyönyörű rónaságot, amely valamikor tengerfenék volt, az menjen fel a Gidófalva és az Angyalos közötti domboldalra, ahonnan belátni az egész Alsó-Háromszéket és még a barcasági medence egy részét is a Kárpát-kanyarral együtt. Lábai előtt gondosan megmunkált föld terül el, a szélein kisebb-nagyobb falvakkal, illetve Sepsiszentgyörgy városával. A szentivánlaborfalvi határ épp mostanában lesz napról napra elragadóbb: az élénksárga virágú repcetáblák nem csak színt, hanem illatot is árasztanak, de vígan, a zöld különböző árnyalataiban, változatos formákban pompázik kukorica, burgonya, cukorrépa, a tavaszi vetések, a búza, árpa és más kalászosok. És ez a szépség folyton megújul: nemsokára kivirágzik a tányéros napraforgó, aranyszőkébe fordulnak a búzatáblák, bontja szirmait a lila és a fehér virágú krumpli, de az sem utolsó látvány, amikor a kukorica hányja címeres virágzatát.
Sétálni is érdemes Szépmezőn: a turista láthat felröppenő pacsirtát és hallgathatja trilláját, megfigyelheti a fürjek hangtalan futását, a felriadó vadnyulak ugrándozását, de láthat őzet, sőt, szarvascsordát is. A kultúrnövények között a szél is járkál, sőt, muzsikál, suhogtatja, zizegteti a leveleket, és a tengerként hullámzó búzatábla szívet-lelket simogató élményét is neki köszönhetjük.
Nem véletlenül nevezte szép mezőnek az eléje táruló tájat Petőfi Sándor sem, aki 1849-ben az eresztevényi magaslatról látta meg, és később verset is írt róla. Szépmező régen is szép volt, sok kis tarka parcellájával, és most is az, a modernebb nagytáblás gazdálkodás idején. És minden tavasszal újra meg újra megszépülve gyönyörködtet egy egész éven át. Ezt is kellene nézni, látni, élvezni, nem csupán a távoli, egzotikus és sok esetben veszélyes helyeket. Érdemes lenne a térség fiataljait kivinni, hogy ismerjék meg és értékeljék ezt a vidéket, amely olyan, mint egy szépen terített asztal, és a miénk, a gazdáké.
N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva
