– A napokban látott napvilágot a hír, hogy átfogó Kárpát-medencei templomfelújítási programot hirdetett meg Magyarország kormánya. A program révén négyszáz templom felújítását célozzák. A kedvezményezettek között 262 erdélyi templom is szerepel több mint kétszáz településről. Hogyan illeszkedik az újabb program a már folyamatban lévő nemzetpolitikai célok közé, illetve 2021, az újrakezdés évének kereteibe?
– Az elmúlt 10–11 évnek céljai közé tartozott, hogy megerősítsük a magyar közösségeket. Minden közösséget a Kárpát-medencében, így Erdélyben, s természetesen a szórványmagyarságot is. Ennek az elképzelésnek több járható útja is van. Olyan programok elindítására, megvalósítására volt szükség, melyek az identitást továbbéltetik, megerősítik, illetve a közösség fejlődése, az együvé tartozás szempontjából kiemelten fontosak. Egyebek mellett az épített örökség részét képező ingatlanokat olyan állapotba hozzuk, hogy azok továbbra is be tudják tölteni a szerepüket. Ez így van a bölcsődék, óvodák, iskolák esetében, legyen szó alap-, közép- vagy egyetemi szintű oktatásról. Mindenhol az látható, hogy az intézményeknek otthont adó ingatlanokat sikerült teljes mértékben megújítani, vagy teljesen újakat létrehozni, nem kis számban. Ugyanaz a helyzet az egyházi ingatlanok, templomok esetében is. Nagyon fontos, hogy nem csak erdélyi templomokról van szó, hanem szerte a Kárpát-medencében, a határokon túl és Magyarországon is. A külhoni magyarságnak szántakkal párhuzamosan az anyaországban is folyamatban van már több olyan kezdeményezés, mint a Modern Városok Program, a Magyar Falu Program, számos olyan sport- és kulturális létesítményt adtunk át, melyek hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy a teljes ország megújulhasson. Célunk, hogy a közösségeket erősítsük meg minden szinten, hogy az elkövetkező évtizedekben, bármilyen nehézség is adódna, azokat át tudják vészelni. Nem gondoltuk volna 2020 elején, amikor hasonló üzenetet fogalmaztunk meg, hogy néhány héten belül az egész élet leáll, és ilyen súlyos járványhelyzetbe kerül a világ és benne a Kárpát-medence. Az a tapasztalatunk, hogy a magyar közösségek megerősödve jönnek ki ebből a járványhelyzetből, mivel volt időnk és anyagi forrásaink is, hogy a beruházások ne szakadjanak meg. A nemzetpolitikai intézményrendszer a járvány idején is zavartalanul működött. A gazdaság tekintetében is ugyanez a helyzet. Nyilván vannak olyan területek, amelyek nagy visszaesést éltek meg, elsősorban a vendéglátás, a turizmus, és ez kihatott a nemzetrészekkel való kapcsolattartásra is. De ezen túl elmondható, hogy a gazdaság megfelelően működik, és abban bízunk, hogy amint elmúlik a vész, egy nagyon gyors növekedés fogja jellemezni az egész térséget.

– Hogyan értékelné a nemzetpolitika által az elmúlt években leírt ívet, a hozadékait többek között a mostanra már több pilléren is álló, külhoniaknak szóló támogatási rendszer szempontjából is?
– Nemzetpolitikáról legkevesebb harminc éve beszélhetünk. Ennek voltak hullámhegyei és hullámvölgyei. Utóbbiak közül a 2002 és 2010 közötti időszak volt igazán mély, amikor az akkori szocialista-liberális kormány minden tekintetben, így ezen a téren is visszalépett. A 2010-es váltást követőn mi azt hirdettük meg, hogy egységes nemzetben gondolkodunk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a valóságban is így legyen. Ez a folyamat ugyanazon év május 26-án indult a kettős állampolgárságot lehetővé tevő törvényes keret elfogadásával. Ha csak ezt tettük volna, már akkor is büszkék lehetnénk az elmúlt tizenegy évre, de ezt követően megindultak azok a szimbolikus jelentőségű programok is, amelyek kézzelfogható eredményeket hoztak a kultúra, az oktatás és most már egyre inkább a gazdaság területén is a gazdaságfejlesztési kezdeményezések révén. Ha végigjárjuk a Kárpát-medencét, lassan nem találunk olyan települést, ahol ne valósult volna meg vagy ne lenne folyamatban a magyar kormány által finanszírozott projekt. A tapasztalatunk ráadásul azt mutatja, hogy sokszor az ott élők ezekre a megvalósításokra sokkal büszkébbek, mint a saját országuk vezetése által elvégzett beruházásokra vagy az európai uniós forrásokból, támogatásokból létrejöttekre. Ez is mutatja, milyen erős lelki kihatásai vannak ezeknek a fejlesztéseknek. A nemzetpolitika kapcsán a magyar kormányt ért kritikákról is szólni kell. Távolról sem helytállóak azok a vádak, amelyek szerint a Magyarországon élő emberek pénzét herdáljuk el, hiszen a határon túliak nem adóznak. Ez egyszerűen nem igaz, már csak abból kiindulva sem, hogy igen nagy a száma azoknak a külhoni magyaroknak, akik hosszabb vagy rövidebb ideig dolgoztak Magyarországon, adót fizettek, arról nem beszélve, hogy az ő szüleik, nagyszüleik védték valamikor Magyarország területét mint katonák, határőrök. Valahol, ilyen vagy olyan formában, de együtt építettük ezt az országot. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Erdélyben is többen olyan vállalkozás alkalmazottai, melynek Magyarországon van a székhelye, anyavállalata, vagy az itteni vállalkozóknak Magyarországon is vannak vállalkozásai, illetve fordítva. Gazdaságilag is egy szinte teljesen egységes Kárpát-medencéről beszélünk. Azt is láthatjuk, hogy azok az erdélyi magyar vállalkozók, akiket a magyar kormány támogat, túlnyomó többségben magyarokat foglalkoztatnak, magyarokkal vannak helyileg is üzleti kapcsolatban, ha pedig külföldre tekintenek, akkor nagyrészt magyarországi vállalkozókkal vannak kereskedelmi kapcsolatban. A határon túl befektetett forintok egy része a hazai gazdaságba, esetenként adó formájában az államkasszába is visszavándorol.

– Szűk egy év maradt az országgyűlési választásokig. Mi a tétje ennek?
– A jövő évi országgyűlési választások nagy tétje az, hogy azt a nemzetépítő munkát, amit elkezdtünk, tudjuk-e folytatni vagy sem. Azt sem kell különösebben találgatni, hogy a másik oldal erről az egészről hogyan vélekedik, gondolkodik. Láttuk már őket kormányozni, és nap mint nap hallhatjuk a nyilatkozataikat. Amit a magyarországi baloldal tesz, az nemzetárulás, hiszen azokról az emberekről mondanak le, akik sok esetben rokonaik, barátaik, vagy személyes viszony köti őket hozzájuk. Ez teljességgel elfogadhatatlan, és úgy látom, hogy a külhoni, így az erdélyi közösségekben is hasonlóan ítélik ezt meg. Remélem, hogy a következő évi választásokon mindenki tud majd mérlegelni, és aszerint szavaz, hogy szeretné-e, hogy az eddigi nemzetpolitika folytatódjon, vagy másik irányt választ.

– Mi a véleménye a román–magyar államközi viszonyok alakulásáról most, hogy az RMDSZ részévé vált a kormánykoalíciónak Bukarestben?
– Úgy ítélem meg, hogy a több mint egy évtizedes elhidegülés jellemezte viszony felengedni, enyhülni látszik, reméljük, egy új, pozitív folyamatnak vagyunk a részesei. Például a magyar kormánynak a külhoni magyaroknak szánt gazdaságfejlesztési programja kapcsán – amely egy adott pillanatban konfliktus tárgya is volt diplomáciai síkon – jelentős elmozdulást tapasztalunk, a román fél is láthatóan pozitívan viszonyul a kérdéshez. Részt vettem a gazdasági vegyes bizottság ülésén, ahol a két külügyi tárca képviselői tárgyaltak, komolyabb fennakadás nélküli, mindenképp jó irányba mutató egyeztetés zajlott. Az erdélyi magyar közösség szempontjából ugyanakkor azt látom, hogy a tavalyi két romániai választás – az önkormányzati, majd a parlamenti – azt eredményezte, hogy az erdélyi magyarság politikai intézményrendszere megőrizte az erejét, sőt, ez gyarapodott is azáltal, hogy az RMDSZ kormánytényezővé vált. Nyilván, kormányozni mindig nehéz, vannak buktatói, de nagy eredmény, hogy a magyarokkal már minden szinten számolnak, és ezáltal helyileg is érezhetővé válik az oldódás, ez a gyakorlatban abban is megnyilvánul, hogy több támogatás jut magyarok vezette önkormányzatoknak. Én a kormányzati szerepvállalásnak vagyok a híve – nyilván nem az elvtelen módjának –, de egyben az egységes etnikai pártok létét támogatom. Félre kell tenni az ellenségeskedést annak érdekében, hogy a számarányunknak megfelelő erőt legyünk képesek felmutatni, vagy még többet. A politikában nem ritka, hogy a kettő plusz kettő nem négy, hanem öt vagy akár hat szavazatot is eredményezhet.

– Milyen hatással lehet az államközi kapcsolatok terén tapasztalt enyhülés, közeledés a nemzetpolitikai célok alakítására, alakulására?
– Mindenképp pozitív hatással. Összességében véve az elmúlt évekről sem mondható el az, hogy a román állam akadályozta volna a nemzetpolitikai programok megvalósítását. A szomszéd országok nagy része felismerte, hogy a magyar kormány nemzetpolitikájából nemcsak a magyarság, hanem nemzetiségtől függetlenül mindenki profitál, aki a régióban él. Egy szépen felújított iskola, óvoda vagy templom az egész környéket ékesíti, egy jól működő gazdaságfejlesztési program pedig a teljes régióra jótékony hatással van. Az államközi kapcsolatok terén tapasztalható javulás ezt a folyamatot mindenképp erősíteni fogja.

– Mely területeken szándékszik bővíteni a magyar kormány a nemzetpolitikai támogatási programok skáláját?
– Az elmúlt 10–11 év során a nemzetpolitika középpontjában szinte mindig a gyerekek és a fiatalok álltak. Rengeteg oktatási és kulturális támogatást, programot indítottunk. A tematikus éveink keretében külön foglalkoztunk a családokkal, a vállalkozókkal, összességében tehát azt mondhatjuk el, hogy aligha van olyan társadalmi réteg, amelyet valamilyen módon ne értünk volna el, ne szólítottunk volna meg. Akikre eddig talán kevesebb figyelem irányult, azok az idősek. Szeretnénk a jövőben rájuk is több figyelmet fordítani. Emellett pedig természetesen folytatni szeretnénk mindazokat a programokat és kezdeményezéseket, amelyeknek hála az elmúlt évek során sikerült elérnünk, hogy az egységes nemzetben, egységes Kárpát-medencében való gondolkodás mára az élet minden területén érezhető.

– A napokban látott napvilágot a hír, hogy átfogó Kárpát-medencei templomfelújítási programot hirdetett meg Magyarország kormánya. A program révén négyszáz templom felújítását célozzák. A kedvezményezettek között 262 erdélyi templom is szerepel több mint kétszáz településről. Hogyan illeszkedik az újabb program a már folyamatban lévő nemzetpolitikai célok közé, illetve 2021, az újrakezdés évének kereteibe?
– Az elmúlt 10–11 évnek céljai közé tartozott, hogy megerősítsük a magyar közösségeket. Minden közösséget a Kárpát-medencében, így Erdélyben, s természetesen a szórványmagyarságot is. Ennek az elképzelésnek több járható útja is van. Olyan programok elindítására, megvalósítására volt szükség, melyek az identitást továbbéltetik, megerősítik, illetve a közösség fejlődése, az együvé tartozás szempontjából kiemelten fontosak. Egyebek mellett az épített örökség részét képező ingatlanokat olyan állapotba hozzuk, hogy azok továbbra is be tudják tölteni a szerepüket. Ez így van a bölcsődék, óvodák, iskolák esetében, legyen szó alap-, közép- vagy egyetemi szintű oktatásról. Mindenhol az látható, hogy az intézményeknek otthont adó ingatlanokat sikerült teljes mértékben megújítani, vagy teljesen újakat létrehozni, nem kis számban. Ugyanaz a helyzet az egyházi ingatlanok, templomok esetében is. Nagyon fontos, hogy nem csak erdélyi templomokról van szó, hanem szerte a Kárpát-medencében, a határokon túl és Magyarországon is. A külhoni magyarságnak szántakkal párhuzamosan az anyaországban is folyamatban van már több olyan kezdeményezés, mint a Modern Városok Program, a Magyar Falu Program, számos olyan sport- és kulturális létesítményt adtunk át, melyek hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy a teljes ország megújulhasson. Célunk, hogy a közösségeket erősítsük meg minden szinten, hogy az elkövetkező évtizedekben, bármilyen nehézség is adódna, azokat át tudják vészelni. Nem gondoltuk volna 2020 elején, amikor hasonló üzenetet fogalmaztunk meg, hogy néhány héten belül az egész élet leáll, és ilyen súlyos járványhelyzetbe kerül a világ és benne a Kárpát-medence. Az a tapasztalatunk, hogy a magyar közösségek megerősödve jönnek ki ebből a járványhelyzetből, mivel volt időnk és anyagi forrásaink is, hogy a beruházások ne szakadjanak meg. A nemzetpolitikai intézményrendszer a járvány idején is zavartalanul működött. A gazdaság tekintetében is ugyanez a helyzet. Nyilván vannak olyan területek, amelyek nagy visszaesést éltek meg, elsősorban a vendéglátás, a turizmus, és ez kihatott a nemzetrészekkel való kapcsolattartásra is. De ezen túl elmondható, hogy a gazdaság megfelelően működik, és abban bízunk, hogy amint elmúlik a vész, egy nagyon gyors növekedés fogja jellemezni az egész térséget.

– Hogyan értékelné a nemzetpolitika által az elmúlt években leírt ívet, a hozadékait többek között a mostanra már több pilléren is álló, külhoniaknak szóló támogatási rendszer szempontjából is?
– Nemzetpolitikáról legkevesebb harminc éve beszélhetünk. Ennek voltak hullámhegyei és hullámvölgyei. Utóbbiak közül a 2002 és 2010 közötti időszak volt igazán mély, amikor az akkori szocialista-liberális kormány minden tekintetben, így ezen a téren is visszalépett. A 2010-es váltást követőn mi azt hirdettük meg, hogy egységes nemzetben gondolkodunk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a valóságban is így legyen. Ez a folyamat ugyanazon év május 26-án indult a kettős állampolgárságot lehetővé tevő törvényes keret elfogadásával. Ha csak ezt tettük volna, már akkor is büszkék lehetnénk az elmúlt tizenegy évre, de ezt követően megindultak azok a szimbolikus jelentőségű programok is, amelyek kézzelfogható eredményeket hoztak a kultúra, az oktatás és most már egyre inkább a gazdaság területén is a gazdaságfejlesztési kezdeményezések révén. Ha végigjárjuk a Kárpát-medencét, lassan nem találunk olyan települést, ahol ne valósult volna meg vagy ne lenne folyamatban a magyar kormány által finanszírozott projekt. A tapasztalatunk ráadásul azt mutatja, hogy sokszor az ott élők ezekre a megvalósításokra sokkal büszkébbek, mint a saját országuk vezetése által elvégzett beruházásokra vagy az európai uniós forrásokból, támogatásokból létrejöttekre. Ez is mutatja, milyen erős lelki kihatásai vannak ezeknek a fejlesztéseknek. A nemzetpolitika kapcsán a magyar kormányt ért kritikákról is szólni kell. Távolról sem helytállóak azok a vádak, amelyek szerint a Magyarországon élő emberek pénzét herdáljuk el, hiszen a határon túliak nem adóznak. Ez egyszerűen nem igaz, már csak abból kiindulva sem, hogy igen nagy a száma azoknak a külhoni magyaroknak, akik hosszabb vagy rövidebb ideig dolgoztak Magyarországon, adót fizettek, arról nem beszélve, hogy az ő szüleik, nagyszüleik védték valamikor Magyarország területét mint katonák, határőrök. Valahol, ilyen vagy olyan formában, de együtt építettük ezt az országot. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Erdélyben is többen olyan vállalkozás alkalmazottai, melynek Magyarországon van a székhelye, anyavállalata, vagy az itteni vállalkozóknak Magyarországon is vannak vállalkozásai, illetve fordítva. Gazdaságilag is egy szinte teljesen egységes Kárpát-medencéről beszélünk. Azt is láthatjuk, hogy azok az erdélyi magyar vállalkozók, akiket a magyar kormány támogat, túlnyomó többségben magyarokat foglalkoztatnak, magyarokkal vannak helyileg is üzleti kapcsolatban, ha pedig külföldre tekintenek, akkor nagyrészt magyarországi vállalkozókkal vannak kereskedelmi kapcsolatban. A határon túl befektetett forintok egy része a hazai gazdaságba, esetenként adó formájában az államkasszába is visszavándorol.

– Szűk egy év maradt az országgyűlési választásokig. Mi a tétje ennek?
– A jövő évi országgyűlési választások nagy tétje az, hogy azt a nemzetépítő munkát, amit elkezdtünk, tudjuk-e folytatni vagy sem. Azt sem kell különösebben találgatni, hogy a másik oldal erről az egészről hogyan vélekedik, gondolkodik. Láttuk már őket kormányozni, és nap mint nap hallhatjuk a nyilatkozataikat. Amit a magyarországi baloldal tesz, az nemzetárulás, hiszen azokról az emberekről mondanak le, akik sok esetben rokonaik, barátaik, vagy személyes viszony köti őket hozzájuk. Ez teljességgel elfogadhatatlan, és úgy látom, hogy a külhoni, így az erdélyi közösségekben is hasonlóan ítélik ezt meg. Remélem, hogy a következő évi választásokon mindenki tud majd mérlegelni, és aszerint szavaz, hogy szeretné-e, hogy az eddigi nemzetpolitika folytatódjon, vagy másik irányt választ.

– Mi a véleménye a román–magyar államközi viszonyok alakulásáról most, hogy az RMDSZ részévé vált a kormánykoalíciónak Bukarestben?
– Úgy ítélem meg, hogy a több mint egy évtizedes elhidegülés jellemezte viszony felengedni, enyhülni látszik, reméljük, egy új, pozitív folyamatnak vagyunk a részesei. Például a magyar kormánynak a külhoni magyaroknak szánt gazdaságfejlesztési programja kapcsán – amely egy adott pillanatban konfliktus tárgya is volt diplomáciai síkon – jelentős elmozdulást tapasztalunk, a román fél is láthatóan pozitívan viszonyul a kérdéshez. Részt vettem a gazdasági vegyes bizottság ülésén, ahol a két külügyi tárca képviselői tárgyaltak, komolyabb fennakadás nélküli, mindenképp jó irányba mutató egyeztetés zajlott. Az erdélyi magyar közösség szempontjából ugyanakkor azt látom, hogy a tavalyi két romániai választás – az önkormányzati, majd a parlamenti – azt eredményezte, hogy az erdélyi magyarság politikai intézményrendszere megőrizte az erejét, sőt, ez gyarapodott is azáltal, hogy az RMDSZ kormánytényezővé vált. Nyilván, kormányozni mindig nehéz, vannak buktatói, de nagy eredmény, hogy a magyarokkal már minden szinten számolnak, és ezáltal helyileg is érezhetővé válik az oldódás, ez a gyakorlatban abban is megnyilvánul, hogy több támogatás jut magyarok vezette önkormányzatoknak. Én a kormányzati szerepvállalásnak vagyok a híve – nyilván nem az elvtelen módjának –, de egyben az egységes etnikai pártok létét támogatom. Félre kell tenni az ellenségeskedést annak érdekében, hogy a számarányunknak megfelelő erőt legyünk képesek felmutatni, vagy még többet. A politikában nem ritka, hogy a kettő plusz kettő nem négy, hanem öt vagy akár hat szavazatot is eredményezhet.

– Milyen hatással lehet az államközi kapcsolatok terén tapasztalt enyhülés, közeledés a nemzetpolitikai célok alakítására, alakulására?
– Mindenképp pozitív hatással. Összességében véve az elmúlt évekről sem mondható el az, hogy a román állam akadályozta volna a nemzetpolitikai programok megvalósítását. A szomszéd országok nagy része felismerte, hogy a magyar kormány nemzetpolitikájából nemcsak a magyarság, hanem nemzetiségtől függetlenül mindenki profitál, aki a régióban él. Egy szépen felújított iskola, óvoda vagy templom az egész környéket ékesíti, egy jól működő gazdaságfejlesztési program pedig a teljes régióra jótékony hatással van. Az államközi kapcsolatok terén tapasztalható javulás ezt a folyamatot mindenképp erősíteni fogja.

– Mely területeken szándékszik bővíteni a magyar kormány a nemzetpolitikai támogatási programok skáláját?
– Az elmúlt 10–11 év során a nemzetpolitika középpontjában szinte mindig a gyerekek és a fiatalok álltak. Rengeteg oktatási és kulturális támogatást, programot indítottunk. A tematikus éveink keretében külön foglalkoztunk a családokkal, a vállalkozókkal, összességében tehát azt mondhatjuk el, hogy aligha van olyan társadalmi réteg, amelyet valamilyen módon ne értünk volna el, ne szólítottunk volna meg. Akikre eddig talán kevesebb figyelem irányult, azok az idősek. Szeretnénk a jövőben rájuk is több figyelmet fordítani. Emellett pedig természetesen folytatni szeretnénk mindazokat a programokat és kezdeményezéseket, amelyeknek hála az elmúlt évek során sikerült elérnünk, hogy az egységes nemzetben, egységes Kárpát-medencében való gondolkodás mára az élet minden területén érezhető.