Előzmények

Százéves álma teljesült a sepsiszentgyörgyi unitáriusoknak 2019-ben, amikor sikerült megvásárolni a templomi orgonát. Az első világháború idején, 1919-ben dr. Kiss Árpád orgonaalap néven jegyezték az első, orgonára tett adományt az egyházközségi jegyzőkönyvben. Az alig három évvel korábban imaház kialakítására vásárolt épületben már akkor tervezték a hangszerek királynőjének beszerzését. Az alap 100 koronát tett ki.

De ez a vágy nem volt előzmény nélküli. A Székely Mikó Kollégium termeiben és laboratóriumaiban istentiszteleteket tartó közösség énekszavát harmóniummal kísérte. Ennek vásárlására József Lajos, egykori lelkész 1900-ban így emlékezett vissza: „1892-ben önmagunknak megadóztatásával egy harmoniumot szerezhettünk, mely az időnként istentiszteletre átengedett tanterembe helyeztetik el. Jóllehet a harmonium tokjába el van zárva, az éretlen iskolás gyermekek mégis hozzáférnek s már csak nem használhatatlanná és élvezhetetlenné tették.” 1893-ban leltározták az egyházközség szerény vagyonát, a 90 forintra értékelt harmónium és tokja szerepelt e listán. 1911-ben az elromlott harmónium helyett mást vásároltak a sepsiszentgyörgyi Kurkó Gyula katolikus kántortól. De megőrizték a régebbit is, melyet aztán 1923-ban a kilyéni unitárius testvéreknek adtak át használatra az elromlott orgona helyett.

Közben Sepsiszentgyörgyön az unitáriusok tovább szőtték „orgonás” álmukat, adakozva az orgonaalapba. 1928-ban ifj. Szabó Mózes 1000 lejt adományozott e célra. A következő nehéz években a közösségnek azonban mindig más, fontosabb célok elérésére kellett koncentrálnia pénzbeli erejét. Nemhogy nem vásároltak orgonát, hanem 1945-ben, az addig külön számontartott köz-, templom- és orgonaalapokat összevonták. 1949-ben Szígyártó Béláné elhunyt férje emlékére 15 000 lejt adományozott orgonaalapra. A jegyzőkönyv megjegyzi: „Keblitanács felkéri Szígyártó Bélánét – Köntés Sándor gondnok javaslatára –, hogy készíttessen egy megfelelő emléktáblát, hogy azt az építendő orgonán elhelyezhessük. Szígyártóné bejelenti, hogy a táblát elkészítette és építés esetén még tovább segítséget fog nyújtani.” Vajon megvan még valahol az emléktábla?

A következő évben a keblitanács javaslatára, megelőzve a pénzhígulás negatív következményeit, az orgonaalapból egy 12 500 lejes aranyórát, valamint egy 2840 lejes ezüstkelyhet vásároltak.

1955-re a harmónium használhatatlanná vált, helyette Kőröspatakról egy „nagyon szép külső kivitelü és templomi használatra is nagyon alkalmas harmoniumot” vásároltak kölcsönzött pénzzel. A kölcsön visszafizetése érdekében gyűjtést szerveztek. Az évek folyamán az orgonavásár mindig elmaradt.
 

Közelebb a célhoz

Szinte egy évszázad harmóniumhasználat után, az új templom felépítésével újra „feléledt” a régi álom. Orgonát a templomba! Egy használt templomi orgona vásárlása tűnt a legreálisabbnak akkoriban. Az egyre elnéptelenedő szász templomokból egymás után ajánlották fel eladás vagy adományozás céljára a műemlék orgonákat. 2002-ben a Szász Evangélikus Egyház két orgonát ajánlott fel a sepsiszentgyörgyi unitáriusoknak: az egyik az erkedi, 1824-ben épített Samuel J. Maetz-féle műemlék orgona, a másik a kakasfalvi, 1837-ben készült orgona, mely Friedrich és Wilhelm Maetz munkája. Az erkedi orgona megtekintése után Kovács István lelkész nem találta egyiket sem megfelelőnek a sepsiszentgyörgyi templomba. Elmagyarázta a vezetőségnek, hogy bár adományként kapnák az orgonát, annak le- és felszerelése, szállítása, karbantartása nagyon nagy költséggel járna, illetve magasságuk miatt (6 m) nem fértek volna be a templomi karzatra. A modern orgonákat illetően Hollandiából volt – inkább elvi – ígéret. 2004-ben a 3200 eurós áron felajánlott kakasfalvi orgona megvásárlását elképzelhetőnek látták a kilyéni műemlék templom részére. Végül nem történt meg a vásár.
 

Beteljesült álom

Időközben ismét elindult az egyházközségen belül az orgonaalapra való gyűjtés. Ez az alap 2009-ben 4900 lej volt, ami messze elmaradt a becsült 30 ezer lejes vásárlási árhoz képest.

Még el kellett telnie tíz évnek, hogy a jegyzőkönyvek egy megkezdett és folyamatban levő orgonavásárról tudósítsanak. Kovács István egy Hamburg melletti kisváros kápolnájában, Oeringben talált egy eladásra szánt orgonát 20 ezer euró értékben. Az egyébként kifogástalan állapotban levő orgona túl hangosnak bizonyult a kápolna méreteihez képest, így gazdái a lecserélés mellett döntöttek. Az orgona Lukács Tamás anyaországi orgonaépítő és hangszer-restaurátor tulajdonába került, ő szerelte le Németországban és szállította Sepsiszentgyörgyre az adásvételi szerződés értelmében, melyet a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközséggel kötött. Itt gondos és pontos munkával felszerelte és 2019. november 8-án átadta az egyházközségnek. A hangszer vételára 3,1 millió forint volt, ez tartalmazta a hangszer Sepsiszentgyörgyre szállítását is. A vételár kifizetését az orgona átadása utánra egyezték a felek. A nyolcregiszteres, manuál+pedál orgona mechanikus, osztott csúszkaládás, a manuál sípjai átlátszó redőnylevelekkel szerelt szekrényben vannak elhelyezve. Diszpozíciója: Pommer 8’; Nachthorn 4’; Rohrflöte 4’ B/D; Salizet 4’ B/D; Principal 2’ B/D; Terzian 2’ B/D; Subbass 16’; Tremulant.

A hangszer kifizetése érdekében gyűjtést szerveztek. A lelkesedés nagy volt, az orgona árának szinte 90 százalékát sikerült összegyűjteni.

A tervezett ünnepélyes átadást a vírus okozta kényszerhelyzet miatt egyelőre nem tarthatták meg. Az öröm viszont megvan: száz év után templomi orgona kíséri a hívek Istenhez emelkedő énekeit, zsoltárait a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban.

Márk Attila