„Eszes, művelt, érett gondolkodású személy volt báró Szentkereszty Stephanie Klára Mária, aki első ízben 1872 októberében emelte fel szavát egy megyei árvaház alapítása érdekében, mely alig egy év múlva meg is nyitotta kapuit Háromszék Megyei Erzsébet Árvaleány Nevelő Intézet néven. Kézdivásárhely telket ajánlott fel a nemes ügynek, a város asszonyai pedig magukra vállalták az első tíz árva gondozását. Ilyen biztos indulás után következett az anyagi háttér megteremtése” – elevenítette fel az intézményalapítás körülményeit Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.

„A nagyasszony vezéregyéniség volt, aki maga köré gyűjti a szunnyadó tehetségeket, irányt és célt ad minden adakozó szívű embernek, kézfogásra bírja a közösség heverő erőit. Drága bárónőnk egyike volt azoknak, akik jól tudták, a fennkölt eszmék, a veretes szavak elszállnak, mint a pillanat, ha nem fogja szolgálatra az ember. És ő ehhez nagyon értett. Tökéletesen megszervezte szövőszékét, melyen merész álmaiból gyönyörű szociális hálót vont a környezetében élő rászorulók védelmére” – idézte meg a sokoldalú bárónő alakját Bálint Olga, a kézdivásárhelyi Közösségi Szolgáltatási Központ igazgatója, a Szentkereszty Stephanie Egyesület elnöke.

A bárónő által építtetett kápolnában Farkas Alajos, a kantai Szentháromság római katolikus templom segédlelkésze celebrált megemlékező szentmisét. „Egy közösség életében nagy szükség van olyan kiemelkedő személyiségekre, akik tudnak és mernek egy ügy élére állni, irányt mutatni – Szentkereszty Stephanie kétségtelenül ilyen jellem volt” – mondotta többek között a kantai segédlelkész. Az ünnepi beszédek után a központ gyerekei idézték fel a bárónő néhány figyelemre méltó gondolatát, majd minden jelenlevő ajkáról az egyesület himnusza, a Bojtorján együttes Összetartozunk című dala csendült fel. A családias hangulatú emléknap koszorúzással, közös fotó elkészítésével és szeretetvendégséggel zárult.