Miután a repülőgépet földre kényszerítették, rögtön le is fogták Prataszevicset, ráadásul még a barátnőjét is, biztos azért, hogy ne érezze magát egyedül. A fehérorosz hivatalos sajtó szerint Lukasenka „így akarta megmenteni Európát” egy estleges terrorista fenyegetéstől. A pokolgépet nem találták meg, és most még jó, hogy Lukasenka nem azt mondja, ő tulajdonképpen meg akarta menteni életét honfitársának, Prataszevicsnek, mert hátha mégis volt bomba a fedélzeten, és ha az felrobban, elveszti értékes polgárát és annak párját.

Különben, ha repülővel utazunk, és netán attól félünk, hogy bomba lesz a fedélzeten, legjobb, ha viszünk egyet magunkkal. Ugyanis annak valószínűsége, hogy egy bomba legyen a gépen, egy a tízmillióhoz, annak, hogy kettő, már egy az egymilliárdhoz, tehát gyakorlatilag nulla. Így egy bombával bőröndünkben sokkal nyugodtabban repülhetünk.

Lukasenka – a nyulat bokrostul alapon – le is lövethette volna a repülőgépet utasostul, hogy aztán letagadja, mert tízezer méter magasságban nem lehet jól látni, mitől robbant fel: egy kilőtt rakétától vagy esetleg egy belső bombától?

1983. szeptember elsején egy New York és Szöul közt közlekedő dél-koreai repülőjárat letért útvonaláról (máig sem tudni, miért), és az oroszok lelőtték. Ha Fehéroroszországban a földi irányítás a Ryan­airt a megszokott légifolyosóról letéríti, akár le is lőhették volna. 2020. január elején az irániak véletlenül lelőttek egy ukrán utasszállító repülőgépet, szerintük „emberi hiba” miatt. Az iráni hadsereg bocsánatot kért, és megígérte, hogy máskor jobban fog vigyázni. Lukasenkának sem esett volna nehezére elnézést kérni.

Eddig úgy látszott, hogy egy diktatórikus rendszer ellenségének, mint az orosz Navalnijnak – akit hazájában megmérgeztek, Németországban meggyógyítottak –, nem érdemes hazamenni, mert ő megtette, és lám, rögtön be is zárták. Ebből tanult Prataszevics, és nem akart Minszkbe repülni, hanem Vilniusba. De az is látszik, hogy nem szerencsés még hazája légterében sem repkedni, mert akkor eltérítik, leszedik a gépről, és úgy zárják be.

Szerencsére csodálatos ez a nagy a szolidaritás, amit értük megtesznek a haladó erők az unió tagállamaitól kezdve az Amerikai Egyesült Államokig. (Lehet, megkérik Putyint, hogy járjon közbe Lukasenkánál Prataszevicsért, és a német kancellár asszonyt, Angela Merkelt, hogy szóljon Putyinnak Navalnij érdekében?) Olyanokat mondanak a világ fejesei, hogy a most történtek teljességgel elfogadhatatlanok, példátlanok, megengedhetetlenek, irtózatosak. Állami terrorcselekmény történt, és soha nem látott emberrablás. Mindenki szankciókat követel Fehéroroszország ellen, és most Lukasenkát biztosan kukoricára is térdepeltetik.

Az is érdekes eset volt, amikor 2013. július 2-án az Evo Morales bolíviai elnököt Moszkvából La Pazba szállító gép kénytelen volt Bécsben leszállni, miután Olaszország, Franciaország, Spanyolország és Portugália is lezárta légterét a gép előtt. Azt gyanították, hogy a fedélzeten tartózkodik az Egyesült Államok egyes számú közellensége, az amerikai politika szennyesének kiteregetője, Edward Snowden, aki titkos dokumentumokat hozott nyilvánosságra arról, hogy az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség miként figyelte meg állampolgárainak és külföldi vezetőknek – köztük európai szövetséges országok politikusainak – a kommunikációját. Bolíviától állítólag azóta sem kért senki bocsánatot.

Prataszevicset világszerte milliók hősnek ismerik el, csak éppen Lukasenka tartja terroristának. Vannak, akiket az Egyesült Államok terroristáknak tart, az iszlám világban pedig milliók gondolnak rájuk hősként. Őket egy amerikai támaszpontra, Guantanamóra viszik és tartják fogva, ahol még a kínzás sem tilos. A nagy demokrata elnök, Obama 2009-ben első hivatalos napján elrendelte a fogolytáborban tartottak eljárásainak felfüggesztését 120 napra. Aztán 2011 márciusában mégis meghosszabbította a tábor működését, akárcsak Trump elnök 2018-ban. Vajon az új elnök, Biden felszámolja-e a szégyenteljes módszerei miatt hírhedtté vált fogolytábort?