Van az Állomás negyedben egy Uzoni nevű utca, amely nem azért kapta a sok mindenről – legújabban éppen arról, hogy prefektust adott Háromszéknek – méltán híres nagyközség nevét, mert oda vezetne: zsákutca ez bizony, a vasútnál ér véget, a sínek viszont Uzonba vezetnek. Tehát a névválasztással semmi gond, és amúgy az utcával sem: különféle cégek osztoznak rajta, s ahhoz képest, hogy többnyire áruszállító járművek koptatják aszfaltját, állapota egészen elfogadható. Az utca végét egy helyi vállalkozás nagy cégére jelzi, jobbra az üzem, balra egy kis gazdátlan felületet parkolónak használ az, akinek arra akad dolga. Azon a tájékon tovább nem is sokan mennek, minek is, csak a vasút kerítésébe ütköznének, nincs ott semmi látnivaló. Pedig dehogy nincs!

Először is mindjárt az improvizált parkoló szélén van egy kis építmény. Nem tudom, egykor milyen célt szolgált, hogy nem lakóháznak épült, az biztos, talán őrháznak, talán valami ipari berendezés hajlékának. Tény, hogy az épület ajtajától-ablakától megfosztva árválkodik ott egymagában, vagyis dehogy árválkodik, hiszen új rendeltetésre lelt: hajléktalanok hajlékává vált. Hogy jelenleg épp van-e lakója, azt nehéz megállapítani, és az oda összehordott dolgok láttán az embernek nem is nagyon támad kedve közelebbről szemügyre venni a mindennek, csak takarosnak nem nevezhető kis lakot. A látvány enyhén szólva lehangoló, és persze, riasztó is, talán ez lehet a magyarázata annak, miért nem kérte ez idáig senki a hatóságoktól a kosz- és bűzfészek felszámolását.

Nos, akit sorsa e vidékre vezényel, az nagy valószínűséggel be is éri látnivalóból ennyivel, erős idegzetűek fejcsóválva, gyenge gyomrúak hanyatt-homlok menekülve hagyják el a helyszínt. Holott picinykét tovább sétálva, alig néhány lépésnyire ott az igazi látványosság. Egy meredek oldal tetejéről a várost látni, a szemlélődőt elragadja a panoráma, a teljes látkép befogadását csupán néhány fa lombkoronájának csúcsa akadályozza, az ember ilyenkor bosszúsan lenéz a völgybe, miért is kellett ilyen nagyra nőni azoknak a fáknak – és akkor meglátja, amit senki más. Meg is riad a meredély szélén állva, szédülni kezd, érzi, egyensúlyát rögvest elveszíti, na nem a tériszonytól, hanem amit meglátnia adatott. Lába előtt ugyanis a kidobásra ítélt házi hulladékoknak olyan változatos és nagy mennyiségű tömkelege terül el, aminőt csak profi szemétdombokon látni.

A hely ideális. A domboldal tetején épp akkora felület van, ahol egy kisteherautóval meg lehet fordulni, könnyedén ráfarolva a völgy szélére, aztán már csak egy gombnyomás, és a rakfelületről szépen lecsúszik a szemét az aljba. Történhet mindez kíváncsi szemektől rejtve, hiszen ide rálátás legfennebb a hajléktalanok hajlékából lenne, ott meg, ha tartózkodik is valaki, legkisebb dolga is nagyobb annál, semmint rászóljon a szemetétől a legkevésbé törvényes módon megszabadulni vágyóra.

Kideríteni, ki, vagy a szemét mennyiségéből ítélve inkább kik szabadulnak ily aljas módon mocskuktól, igencsak nehéz lenne. Olvasom, a Vrancea megyei Soveja falu elöljárósága szorultságában azt ötölte ki, hogy 150 lejes pénzjutalmat ad annak, aki olyan fotót vagy videót készít, amelyen azonosítani lehet az illegálisan hulladékot leürítőket. Úgy gondolom, nálunk nem kell a fizetett besúgás módszerét alkalmazni, van elég civil öntudat a város lakóinak többségében, hogy pénzjutalom reménye nélkül is értesítsék a hatóságokat, ha ilyesmit látnak.