(1897. április 28., Fotosmartonos – 1975. október 30., Dunavecse)
Talán hét évvel ezelőtt egy Gidófalvától közel 800 kilométerre található városban, Dunavecsen Sándorné Ablonczy Zsuzsanna református kántor-, énektanár kutatásba kezdett. A szülővárosában nagy tiszteletnek örvendő, ott 55 évet élt s az ottani közösségnek maradandót alkotó Berde Károly gyökereiről, szülőfalujáról, gyermekkoráról kevés adat volt addig ismert. Rátalált egy levente- és egy cserkésztábori naplóra. Mindkettőt Berde Károly írta a 30-as években. Aztán egy 1924-ben kiadott verseskötetre is, amelyet ugyancsak Berde írt. Bércek hangja volt a kis könyv címe, a helyi Weiner Miksa nyomdájában nyomták. Ma is megtalálható a könyv az ottani megyei könyvtárban.
2017 nyarán testvérfalujukban, Homoródszentmártonban táborozva megkérte az ottani lelkészt, hogy beszéljen meg egy a találkozót fotosmartonosi kollégájával. Kérése teljesült. Sándorné Abloncy Zsuzsanna így emlékszik erre: „A megbeszélt napon útra is kelt a vecsei és szentmártoni fiatalokból és felnőttekből álló kis csapat, s hosszabb autózás után megérkeztünk. Szívem a torkomban dobogott. Hatalmas élmény volt befordulni a faluba vezető úton s megkeresni a parókiát. (...) Felemelő volt abban a templomban ülni, ahol Károly bácsit megkeresztelték, s amelyet gyerekkorában rendszeresen látogatott. Érdekes volt hallgatni, amit a helyi lelkipásztor mesélt a templomról, faluról. Lenyűgöző volt a látvány, amely útközben szemünk elé tárult, a távoli hegyek, a kaszáló, a szénakazlak. Számomra Erdély mindig is csodálatos volt és az is lesz, de ott és akkor még az is hozzáadódott ehhez az érzéshez, hogy még jobban megérthettem, átérezhettem, miből töltekezett Károly bácsi, mitől vált olyan fantasztikus emberré. Mert Fotosmartonos egy igen-igen rendkívüli embert ajándékozott Dunavecsének.”
***
Berde Károly, 1897. április 28-án született Fotosmartonoson. Ősei laborfalviak voltak, a leírásokból tudjuk, hogy: „a laborfalvi Berde család Gergely nevű őse 1615. szeptember 12-én kapott nemeslevelet Bethlen Gábortól 1615-ben”. A család egyik ága a 19. század elején Fotoson telepedik le. Az itt élő legidősebb Berde Sándor részt vesz az 1848–49-es szabadságharcban, amiért aztán félévi várbörtönre ítélik császárgyalázás vádjával. A várfogságot Marosvásárhelyen tölti le. Felesége, Györbíró Júlia Bereckből származik, lófő családból. Öt gyerekük születik: három fiú és két lány. A három fiú közül az egyik Berde Károly édesapja, akit ugyancsak Károlynak hívnak.
A család fotosmartonosi földjeik megmunkálásából és állattartásból tartja fenn magát, melyből az ifjú Berde Károly is kiveszi részét: kapál, takar és az állatokat legelteti. És közben iskolába jár. Az elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte el, majd a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban a gimnáziumi első négy osztályt 1909–1913 között. További tanulmányairól sajnos nincs adat.
Harcolt az I. világháborúban mint a Székely Hadosztály katonája. 1920 elején Dunavecsére (Magyarország) telepszik ki, ahol az állami elemi iskola tanítója lesz. Itt ismerkedik meg Sterk Jolánnal, akit 1921. január 21-én feleségül vesz. 1921 szeptemberében megalakítja az elemi és polgári iskolás fiúkból álló 138. számú II. Rákóczi Ferenc Cserkészcsapatot, mely a II. világháború elejéig működött. 1925-től a helyi Levente Egyesület vezetője. A Gróf Teleki József Református Polgári Iskola testnevelő tanára, sportkörének vezetője, valamint igazgatótanácsi tag, de tevékenykedik a helyi református gyülekezet képviseleti gyülekezet tagjaként is. Leventevezetőként katonai megmozdulásokban vett részt. Leventeparancsnoki oktatómunkájáért kitüntetésben részesítették. 1958-ban nyugdíjas lett, de a tanítást nem hagyta abba. Napközis nevelőként, majd kollégiumi nevelőként dolgozott tovább. 54 éven keresztül, majdnem haláláig tanított. 1975. október 30-án adta vissza lelkét Teremtőjének. Sírkövén a legnagyobb egyszerűséggel csak ennyi áll: Berde Károly élt 78 évet.
G. Szabó Ferenc
