Az Erdélyi Magyar Írók Ligája és az Erdélyi Híradó Kiadó által közösen szervezett irodalmi karaván Sepsiszentgyörgyre is elérkezett, a „járvány hamvaiból feltámadó kultúrteaházat” (Szonda Szabolcs) nem övezte azonban akkora érdeklődés, mint azt a hosszú kényszerszünet indokolta volna.
De hát minden kezdet nehéz, és minden újrakezdés még nehezebb, így hát az irodalmi rendezvényeket jellemző szűkkörűségnél is szűkebb körben zajlott május 26-án a Mărcuțiu-Rácz Dóra–Gothár Tamás–Fischer Botond trió Horváth Benji általi bemutatása.
A rendezvény igazából a legújabb irodalmi vonulat, a metamodern erdélyi líra – ez a meghatározása a Címtelen föld címmel összeállított, „az elmúlt tíz év legjobb verseit” (Horváth Benji) tartalmazó antológiának – promotálása kívánt lenni, hiszen a szerzők mindannyian a válogatáskötetben is szerepelnek.
Ennek megfelelően Horváth Benji úgy irányította a beszélgetést a feszültségoldó villámkérdésektől a súlyos témák boncolgatása felé, hogy partnereinek lehetőséget adjon elmondani véleményüket az irodalomról és az íráshoz való viszonyulásukról, legvégül a metamodern líráról is: „állandó mozgás, bedobozolhatatlanság, oszcilláció” (Marcutiu-Rácz Dóra), „nincs igényem rá, hogy ilyen fogalmakról tájékozódjam, folyamatban levő dolgokat kategorizálni amúgy sem jó” (Gothár Tamás), „ez egy címke, amivel jelezzük, hogy amiben most vagyunk, legalább tíz éve, az már nem a posztmodern, és ez nekünk fontos; a hitelesség a legfontosabb különbség a posztmodern és a metamodern között” (Fischer Botond).
